Temeskutas.
Temeskutas.
Temeskutas. Versecztől éjszakkeletre fekvő nagyközség. Házainak száma 430, lakosaié 2043, a kik leginkább németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Nagyszered. A középkorban Krassó vármegyéhez tartozott. 1858-ban Kuthres, 1362-ben Kutrez alakban említik az oklevelek. 1358-ban Kuthresi Miklós volt a földesura. 1597-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Karánsebesi Jósika Ferencznek adományozta. A török hódoltság megszüntével: 1717-ben 17 lakott házat írtak itt össze. Lakosai a hódoltság alatt szerbek voltak, a kik a helység nevét Gutorzára ferdítették. 1761-ben kincstári altiszttartóság és erdőkerülői hivatal székhelye volt. A török hódoltság megszüntével régi lakosai odahagyták. A jelenlegi községet egy Tetz János nevű, Elszászból származó német alapította, a ki kiterjedt rokonságával 1719-ben telepedett le a régi falu helyén, melyet még most is Tetzesbergnek neveznek. Ezeket az első letelepülőket az 1720–1730 közötti években több gyarmatos követte Elszászból és Lotharingiából és 1728-ban a kamara is telepített ide néhány német családot. 1738-ban, a török betörés hírére, a lakosság elmenekült s csak 1739. év őszén tért ismét vissza. 1751-ben a helység már 150 házból állott. 1763-ban a kamara ismét öt új házat építtetett s ugyanannyi német családot telepített le. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. Az 1788. évi török háború alatt a császári lovasság a német lakosságot kiűzte a helységből, nehogy a törökök dühének essenek áldozatúl, mialatt azonban a lakosság távol volt, azalatt markováczi, laczunási, komoristyei és varadiai románok a helységet teljesen kifosztották. Erre a császári lovasság szept. 30-án a fosztogatókra tört, egy részüket levágta vagy fogságba vetette, a többiek pedig az erdőkbe menekültek. A németek csak okt. 18-án tértek vissza, midőn gróf Harrach tábornok 2000 emberrel Verseczet megszállotta. 1821 aug. 10-én országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. A helységet 1828-ban Kudriczi Beger Bálint és Heiser Ignácz vették meg a kincstártól. 1857-ben a Heiser-féle részt Weifert Magdolna, 1860-ban pedig a Beger-féle részt Rieger Bálint örökölte. Weifert Magdolna része Weifert Bálintra szállott, a Weifert- és a Rieger-féle birtok pedig 1885-ben Bähr Róberté és nejéé Fischer Gizelláé lett. Jelenleg mind a két birtokrész Bähr Rudolf dr. tulajdona, kinek itt régi úrilaka is van, mely 1830 táján épült, de 1908-ban átalakították. Nevezetessége, hogy szalonjának butorai János főherczegtől (Orth János) származnak. Ugyancsak a Bähr Rudolfé a Nagyszered felé vezető úton épült „Erzsébet-lak”. Az itteni róm. kath. templom 1787-ben épült. A Kálvária-hegyen a Kudriczi Beger-család 1836-ban kápolnát építtetett, melyet azonban 1890-ben leromboltak és helyét most három kereszt jelzi. Van a községben tűzoltó-egylet, daloskör, ipartestület, társaskör, szőllősgazdák olvasóegyesülete, gazdakör, vadászegyesület, takarékpénztár, népbank és Zimmermann Boldizsárnak és társának gőzmalma. A községhez tartozik Erzsébet-tanya. A mai Temeskutas helységgel volt határos Főtelek, mely 1362-ben a Főteleki-család birtoka volt. Ugylátszik, hogy a török világban pusztult el.
