Temesszécsény.
Temesszécsény.
Temesszécsény (azelőtt Szécsány). A vingai járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 385, lakosaié 1903, a kik leginkább románajkúak és gör.-kel. vallásúak. Postája helyben van, távírója Temesmurány, vasúti állomása Orczyfalva. Középkori 115neve is Szécsény volt. A mai község helyén a középkorban Kis- és Nagy-Szécsény feküdt és e két helységet egy árok választotta el egymástól. Nagy-Szécsény legrégibb birtokosa a Csanád nemzetség volt. Az 1256 decz. 17-én történt osztály alkalmával a Vaffafiak kapták, de az 1337. évi jún. 11-én történt birtokrendezéskor két részre osztották, oly módon, hogy nyugaton, a Makófalviak részén, Lőrincz fia, Mihályháza s Kristófjobbágyháza között, mely a Telegdieknek jutott, határdombot hánytak. A XIV. század közepén már Kis-Szécsény is feltűnik. Az 1360 okt. 18-án történt osztály alkalmával Telegdi Miklós fiai György és Miklós kapták. 1438-ban mindkét helység a Marczali-család birtokába került. Marczali Miklós vajda fiai 1442 febr. 10-én Kis-Szécsényt egészen, Nagy-Szécsénynek pedig a felét odaadták unokatestvéreiknek Marczali Dénes bán fiainak Györgynek és Istvánnak; Marczali János azonban 1451 decz. 21-én az egész Nagy-Szécsény falut Hunyadi Jánosnak zálogosította el, majd 1452 nov 23-án örök áron eladta néki. Ez időtájt Kis-Szécsény is a Hunyadiak birtokába került. Mátyás király 1464-ben Nagy-Szécsényt a Jaksics-családnak adományozta. 1484 táján Nagy-Szécsény ama részét, a melyet Hunyadi János a Bocsori-családnak adományozott, szintén a Jaksics-család szerezte meg. A mohácsi vész után mind a két községet Jaksics Márk és Péter fiai közösen bírták; de az előbbi 1530-ban mindkét falu fele részét, királyi beleegyezéssel, elzálogosította nejének és leányainak, a kiket a csanádi káptalan 1536-ban és 1537 jún. 14-én ismételten beiktatott e részek birtokába; halála után a rokonok perrel támadták meg az özvegyet, a ki azonban a rokonokat kielégítvén, 1560-ban a Jaksics-leányok osztoztak meg ezen a birtokokon és a két Szécsényt özv. Dóczi Miklósné nyerte. Kis-Szécsény 1582-ben még fennállott ugyan, de csak 16 szerb pásztor lakta. Ezután egyideig még Mali Szecsan név alatt volt ismeretes, de csakhamar teljesen elpusztult. Nagy-Szécsény is hanyatlott. 1582-ben csak 23 szerb juhász lakta, a kik a falut Veliki-Szecsánnak nevezték el. 1717-ben 28 házát írtak össze. Ettől kezdve a temesvári kerülethez tartozott. 1740–44-ben románok költöztek ide. 1781-ben Aradi Kászonyi András vásárolta meg. Később Nyitraivánkai Tóth Imre és a Thúróczy-család birtokába került. Az utóbbi 1861-ben eladta Deutsch Ignácznak és fiának. 1876-ban Hatvani-Deutsch Bernáté volt, 1884-től pedig Dengl Józsefé és Klemann Jánosé. Jelenleg id. Klemann Jánosnak, Klemann János dr.-nak, Dengl Aladárnak és Brück Józsefnek van itt nagyobb birtoka s az övé az itteni régi úrilak is, mely még a XVIlI. században épült. Mindkét község a középkorban egyházas hely volt és Kis-Szécsény plebánosa már az 1333–34. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. Jelenleg csak a gör.-keletieknek van itt templomuk. A határ egy részének a neve Funtina babi, vagyis öregasszony kútja, melybe hajdan egy öreg asszony belefúlt. A községhez tartozik: Klemann-, Luksz-Krepil-tanya és Magyaroda-puszta, melynek helyén a középkorban Odward vagy Magyar-Odvard helység feküdt. A törökök kivonulásakor még 13 háza volt. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Magiarodvarda alakban szerepel. Itt van még az Ortmann-tanya (azelőtt Diviák-puszta). A mai Temesszécsény határában feküdt a középkorban Hód nevű falu is, mely eredetileg aradi várföld volt. E várföldet II. Endre király 1230 előtt a Csák nembeli Miklósnak adományozta, de Béla ifjabb király 1230-ban ismét visszavette tőle, azonban 1237-ben ismét Miklós főispán birtokában találjuk. A tatárjárás alatt a falu teljesen elpusztult és egy 1337. évi jún. 11-én kelt oklevél már csak Szécsény falu részeként említi.
