Zádorlak
Zádorlak
Zádorlak. A Maros partján fekvő kisközség. Házainak száma 487, lakosaié 2127, a kik nagyrészt németajkúak és róm. katholikusok. Postája, távírója, vasúti és hajóállomása helyben van. A középkorban szintén Arad vármegyéhez tartozott. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben már Zadarlaka és Zadurlaka alakban fordul elő és ekkor már plebániája is volt. A XV. Század második felében Mezőgyáni Mihály birtoka, a ki azt 1470-ben Dóczi Imrének adta, a ki ettől kezdve a Zádorlaki előnevet használta és kastélyt kezdett itt építtetni, melyet azonban 1493-ban bekövetkezett halála után özvegye: Margit asszony fejezett be. Hogy az építés elé akadályok ne gördüljenek, Kinizsi Pál temesi gróf 1494-ben elrendelte, hogy a nemesek, a várkastély építésének befejeztékig, a jószágaikra átköltözködni akaró jobbágyokat befogadni ne merjék. 1500-ban Dóczi Imre fia Ferencz vette át a zádorlaki uradalmat, de nem sokáig bírta, mert a Dienesi-család tagjai pert indítottak ellene a zádorlaki uradalom birtokáért, melyet az országbíró 1506-ban a Dienesi-családnak rendelt átadni; de Dóczi Ferencz 1507-ben halasztást nyert a királytól az uradalom átadására nézve, minek következtében a Dienesi-család 1514-ben fellázította népeiket és ez lehetett az oka, hogy az aradi káptalan be sem iktatta a zádorlaki uradalomba és az tovább is a Dócziaké maradt. E lázadás alatt a pórok Dóczi Ferencz fiai, Miklós és Gábor örökölték. I. Ferdinánd király 1549 jún. 28-án Dóczi Miklósnak megengedte, hogy továbbra is az akkoriban Izabella uralma alá tartozó területen lévő zádorlaki kastélyában lakhassék. 1563-ban a Dóczi Miklós és Gábor új adományt nyertek Zádorlakára Ferdinánd királytól. A várkastély 1551-ben még fennállott. A község azonban 1701-ben már a csanádi püspökséghez tartozó faaluként szerepel. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Saderlak alakban van megjelölve. Gróf Mercy 1720–1730 között német gyarmatosokat telepített ide. 1764-ben ismét több német család telepedett itt le. A délmagyarországi kincstári birtokok elárverezése alkalmával, 1781-ben Damianovics Vazul vette meg a kincstártól és tőle Eötvenesi Lovász Zsigmond birtokába került. Ezóta Újarad sorsában osztozott. Jelenleg báró Nopcsa Eleknek van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1871-ben épült. A lakosok lövészegyletet, önkéntes tűzoltó-egyesületet, dalárdát, temetkezési egyesületet, hitelszövetkezetet, tejszövetkezetet és földmíves-szövetséget tartanak fenn és itt van Karner Ede gőzmalma és a Laub-Mülbach-féle benzinmotoros malom. A községhez tartozik: Zelenski-puszta, melynek délkeleti részét Illinczinek nevezik. Itt feküdt a középkorban Illinczi falu, mely 1477-ben Bánffy 128Miklós és Jakab birtoka volt. – Zádorlaktól keletre, a Maros mentén feküdt a középkorban Bécs falu, mely 1421-ben a csanádi kápalané volt. Itt volt még Csenkörvénye vagy Csenkeverme falu is, mely a Csanád-nemzetség ősi birtoka volt és már a nemzetség 1256. évi osztálylevelében is előfordul. 1323-ban Csanád püspök nyerte új adományul. Zádorlaktól délre feküdt Tófája (Thofay), mely 1421–1426-ig a Kolosváriaké, majd a Csályaiaké volt. 1519–25-ig Keserű Mihály és Dóczi Ferencz voltak a földesurai.
*
