Állattenyésztés.
Állattenyésztés.
Az állattenyésztés, noha egyes száraz évek a mennyiségi fejlődést befolyásolják is, minőségileg folytonosan fejlődik.
Ha összehasonlítjuk a kilenczvenes évek adatait az újabb adatokkal, következő változásokat látjuk:
1895
|
1910
|
1895
|
1910
| ||
Szarvasmarha
|
124.722
|
139.404
|
Lóállomány
|
101.627
|
101.627
|
Magyar fajta
|
73.651
|
28.373
|
Szamár
|
472
|
355
|
Pirostarka
|
29.126
|
92.827
|
Sertés
|
219.233
|
167.753
|
Egyéb tarka
|
21.945
|
16.873
|
Juh
|
159.438
|
236.138
|
Borzderes
|
–
|
1.008
|
Kecske
|
2.216
|
1.384
|
Bivaly
|
–
|
223
|
Az állatállomány mennyiségileg nagy emelkedést nem mutat, sőt egyes ágaiban csökken. Annál feltünőbb az emelkedés minőség tekintetében.
A szarvasmarhaállomány az apaállatok gondos megválasztása, a Temesvármegyei Gazd. Egyesület és a Délvidéki Földmívelők Egylete részéről importált tenyészállatok beszerzése kapcsán számszerűleg is emelkedett. Az 1900-ban megindult tejszövetkezeti mozgalom révén sok jó fejőstehenet szereztek be, de az 1906–1907-iki rendkívüli száraz esztendők miatt a tejszövetkezetek is szenvedtek és az állatállomány is erősen megcsappant. Ez az oka annak, hogy nincs nagyobb létszámemelkedés.
A lóállomány számszerűleg határozott csökkenést mutat, de minősége annál inkább javult. A verseczi méntelepről kihelyezett és tervszerűen beosztott mének után a színvonal nemzedékről nemzedékre emelkedik; különösen feltünő ez ott, hol a bérmének meghonosításával a kanczákat is kiválasztják. A tenyészirányzat erős csontú, katonai czélokra is alkalmas használati lovak kitenyésztése.
A sértésállomány nagyméretű csökkenését a sertésvész okozza, mely bár enyhült az utolsó években, mégis állandóan szedi áldozatait. A mangalicza-sertés tenyésztése mellett mindegyre jobban tért hódít a hússertés tenyésztése a kisgazdák körében is.
A juhtenyésztést leginkább az oláhok lakta községekben és a delibláti legelőkön űzik, nagytestű raczkákkal és czigájákkal, hús- és tejtermékek nyerése czéljából.
