Éghajlat.
Éghajlat.
A vármegye éghajlati viszonyai általában véve nem kedvezőtlenek. Vannak ugyan száraz évjáratok, mint az 1904–1905, továbbá 1906 és 1907 voltak, mely szárazság a takarmánytermés tekintetében okozza a legnagyobb bajt, mindamellett ily években is a vármegye fő terménye, a búza, kitűnően szokott sikerülni és úgyszintén a talaj- és éghajlati viszonyokhoz aklimatizálódott kukoricza is kielégítő. Ha pedig a vármegyében e két termés csak közepesen is sikerül, nincs rossz gazdasági év. Sőt vannak egyes helyek, hol a száraz években volt a legjobb termés. A vármegye éjszakkeleti részén a délvidéki klimát a hegyek befolyásolják s általában több a csapadék. A vármegye többi részén az évi csapadék alig éri el a 400 mm-t, ez is egyenlőtlenül van elosztva és ez oka annak, hogy a takarmánynövények között oly fontos a zabos bükköny, mely a téli nedvességet kihasználja.
Lényegesen befolyásolják az éghajlatot a szelek is, különösen a Kossova szél, mely a Balkánról a Duna völgyén felfelé hatolva, egészen Verseczig érezteti kellemetlen hatását, agyonszárítva mindent és állandó porfelhőbe burkolva a vidéket.
Legveszedelmesebb jelenség azonban a köd, mely az érés utolsó hetében szokta elborítani a szép reményekre jogosító vetéseket, felére, sőt harmadára, redukálva a várt termést. Különösen a Bega és Temes völgyén, továbbá, a Pogányos, patak mentén gyakori ez a jelenség, mely magával hozza a vörös és a fekete rozsdát.
