Gazdálkodási rendszer.
Gazdálkodási rendszer.
Temes vármegye kisgazdái, kik a vármegye lakosságának zömét alkotják, ma még kezdetleges gazdasági rendszert követnek. A búza, kukoricza, ugar-tartás általában véve jellemző. Fokozatos haladás mutatkozik különösen ott, hol a közép és nagybirtokok intelligens gazdái jó példával jártak elül. Mindenesetre szükséges ismernünk a birtokosok birtoknagyság szerinti megosztását, hogy ebből magyarázatot nyerjünk az alacsony termésátlagokra nézve. Temes vármegyében összesen 473.242 gazda van. Ebből nagybirtokos 67; középbirtokos 1018; kisbirtokos 50–100 holdig 3446; 50 holdon aluli gazda 170,333; kisbirtokos napszámos 24.418; részes földmíves 2032; bérlő 239; gazdasági tisztviselő 704; cseléd 24,549; gazdasági munkás 92,198; erdészettel foglalkozó 1091.
A mint látjuk, az 50 holdon alóli birtokos csaknem fele a birtokosság összegének, így a gazdálkodási viszonyok megítélésénél első sorban azok viszonyait kell tekintenünk. Temesmegyében a gazdálkodást nagy általánosságban a községből űzik. Tanyarendszerben jóformán csak a magyar gazdák gazdálkodnak. Tipikus tanyarendszere van Újszentes, Mosnicza, Sztancsafalva telepes községeknek, továbbá Végvárnak, Temesmegye e legrégibb magyar községének. A svábság, úgyszintén az oláhság és a szerbek, nagyon csekély kivétellel a községekből gazdálkodnak.
Egy-egy község határa a mellette fekvő nagyobb birtok parczellázása révén ma már túlságos nagy kiterjedést nyert s bár nagyon nehéz központból kezelni, az ősi szokásokhoz ragaszkodó lakosság nehezen vehető reá, hogy megszokott régi rendszerétől eltérjen. A községek határai a nyomásos gazdálkodás czéljai szerint nyertek beosztást s csak újabban kezdenek a szabad gazdálkodási rendszerre áttérni.
A búza és kukoricza változó mívelése az általános, itt-ott fekete ugarral s csak újabban vesznek föl mesterséges takarmányt a vetésforgóba. E téren a svábok járnak elül jó példával, kik mindinkább belterjesebben karolják fel az állattenyésztést, újból a tejhozammal való hasznosításra fordítva azt. Egyes községekben, hol állami dohánytermelés van, a dohány a búza elővetménye.
A fehértemplomi és kevevári járásoknak főterménye a kukoricza. Itt a földnek csaknem 4/5 részét vetik be kukoriczával, úgy hogy 10,000 holdakra menő kukoriczaföldeket 164láthatunk egy tagban. E homokos részeken a búzát a rozs váltja föl. Takarmánytermelésre általában kisebb gondot fordítanak, mint az helyénvaló volna; ennek egyik oka részben a kukoriczaszárnak takarmányozásra való felhasználása. A tavaszi kalászosok közül a zabot termelik nagyobb mértékben. Az árpa, elég hibásan, kisebb szerepet játszik, noha, mint a kísérletekből is kitűnt, sörárpának teljesen megfelelő minőséget szolgáltat a vármegye bármely része.
