Eljegyzés, lakodalom
Eljegyzés, lakodalom
A magyaroknál az eljegyzés, lakodalom, esküvő a következőkben foglalható össze: A legény kipuhatolván, vajjon a leány hozzájön-e, vagy hozzáadják-e a szülők, megjelenik a leányos háznál és megkéri a leányt. A szülők erre rendesen kitérő választ adnak: hogy „majd értesítjük”. Ha a leányt odaadják, közös elhatározással kitűzik az eljegyzés napját, mely alkalommal a rokonok jelenlétében megtartják az eljegyzést s a legény a leánynak jegykendőt, a jobbmóduak pedig aranygyűrűt is adnak. Ugyanekkor adja át a jegypénzt is, a mely kisebb-nagyobb összeg. Ekkor tűzik ki az esküvő napját is, s megállapítják, hogy kinél tartsák a lakodalmat. A lakodalomra való meghívást a vőfélyek eszközlik, a kik felvirágozott kalappal, felszalagozott bottal, boros üveggel, és ékes rigmusokkal hívják meg a násznépet: és pedig a menyasszony részéről a menyasszony vendégeit, a vőlegény részéről pedig a vőlegényéit (botos vőfélyek). Lakodalom előtt egy-két nappal ismétlik a meghívást, jelezve, hogy akadály nincs.
Az esküvő napján a násznép a menyasszony házánál gyülekezik, honnan a fiatalság a felkendőzött és felszalagozott zászlóval, a násznagyokkal, zeneszó mellett a vőlegényért megy, a kit a menyasszonyhoz kísérnek. Itt történik azután az új kikérés, majd szülői búcsúzkodás és áldás, mely után esküvőre mennek.
Esküvő után a násznép a lakodalmat tartó házhoz gyűl össze. Ide hozzák első ajándékaikat, a mely tésztából és borból áll. Délután a fiatalság tánczhoz lát, az idősebbek pedig rövid időre távoznak, majd visszatérve, átadják a menyasszonynak az igazi nászajándékot, mely rendesen ruhából, házi- és konyhaeszközökből áll. Mind e tárgyakat a vőfély vacsora alkalmával a násznagynak felmutatja, a ki azokat egyenként megköszönve, a menyasszony szüleinek adja át.
Este van a tulajdonképeni lakodalom, a melynél a lakoma rendszerint: leves, hús, mártás, töltött káposzta, paprikás, pecsenye és sütemény. Lakodalmi szokásként megemlítendő még a „kitoló kása”, a melynél egy férfit nőnek öltöztetnek fel, a ki tepsivel és fakanállal a kezében az asztalnál ülőktől díjat követel a megevett kásáért, s mindaddig ütlegeli a vendéget a kanállal, a míg ebbeli kötelezettségének eleget nem tesz. Másik általánosan elterjedt szokás a „menyasszonytáncz”. Ezt a menyasszony rendesen éjféltájban kezdi meg a vőfélylyel. Tányért tesznek a násznagy elé s a ki a menyasszonynyal tánczolni akar, annak fizetnie kell. Végül a vőlegény tánczol, mely után a menyasszonyt elviszik, menyecskének öltöztetik és úgy hozzák vissza a násznép közé. A befolyó pénz a menyasszonyé.
Májláthfalván az a szokás, hogy a vőlegényesház délután elmegy a menyasszonyos házhoz, hogy kikérje a menyasszonyt; mielőtt azonban a menyasszonyt 132kiadnák, van a menyasszonytáncz, első sorban a szülőkkel, testvérekkel, öregszülőkkel, a szülők testvéreivel és gyermekeivel, a tánczot a menyasszony maga fejezi be. Minden tánczos csókot kap a menyasszonytól és sírva kívánnak neki minden jót. Ama vőfélyeknek, a kik a „rangsor”-ban következő tánczosokat előszólítják, neve „francziák”; pl. francziák, szólitsátok elő az örömapát, francziák, szólitsátok elő az örömanyát (ha özvegy), a siralomanyát.
A menyasszonyháznál szokásban van, találós kérdések „kulcsok” feladása és megfejtése. Pl. hol nem volt még az Isten? A putripadláson. – Mikor állt féllábon az Isten? Mikor a szamárra fel akart ülni. -. Mi pászol a görbe fához? Á haja = héja. – Milyen fa van legtöbb az erdőben? Görbe. – Ötvenből elveszünk százat mégis 50 marad? Ha 50 kandisznót kiherélnek, kivesznek 100 herét s marad 50 ártány: – Hányan voltak az aprószentek? 144,000-ren. – Miért írt Szt. Pál a korintusiaknak 3 levelet? Mert messze volt tőlük. – Kicsoda az, a ki nyelv nélkül kiáltott? Ábelnek a vére. – Kicsoda az a nagy úr, a ki előtt a muszka czár is leveszi a kalapot? A hajnyíró.
