Leányviselet
Leányviselet
A leányok sűrű, barna hajukat varkocsba fonják és fejők búbján előre csavarva, konytba kötik. Falvakon a sötétalapszínű kelméket szerették és a babos vagy koczkás kékfestő czérnaruha volt általános (Liebling). Ma a karton-perkail olcsósága miatt, faluhelyen is elterjedtek a színes virágos minták. Színes; virágos dessineket lehet látni városok közelében. Idősebb asszonyok mindenütt a komolyabb színeket szeretik. Vasár- és ünnepnapokon fehérbe öltözik a lány, fekete bársony, vagy selyem pruszlikot, vizitlit vesz a derekára s azt a mellén keresztbe átköti virágos selyemkendővel, azonkívül 1–2 virágszálat dug keble közé. Lábán fekete, sárga, fél- vagy egész, bőr- vagy bársonyczipőt hord, sárban faczipőt (Klumbe). Máslakon, Angyalkúton szegedies (szerb) csokros-topánt is látni. A szoknya neve Rock, Kutl (Orczy-, Niczkyfalván), Kitl a vattával béllelt szoknyának a neve, Máslakon „Polc Rock.” (Szakálháza, Sztamora, Niczkyfalva). A kötényé: Schurtz, Scherz Ujjózseffalván. A fehér fejkötőnek Angyalkúton fityula a neve. (Érdekes középkori, maradvány a fityula vagy vetula. Ez egy hálósipkába (Zipflmütze) felöltözködött álarczos öregember: Vetula, járt a középkorban házról házra. Ennek az emlékét őrizték meg Angyalkúton.) A térdig érő béllelt télikabát: csurak, surak (Kisbecskerek, Liebling), Surzl (Orczyfalva). Legjellemzőbb a sváb parasztnőre, akár leány, akár asszony, hogy alsónadrágot (Unerbox, Unerhoz, Unerstück) hord, még Bogdarigóson is; oláhok és magyarok között, a mit Délmagyarország más nemzetiségei nem viselnek. Nyáron szalmakalapban dolgoznak a mezőn, a mit más délmagyarországi nő szintén nem tesz a fejére. A férfiaknál rendesen kisebb termetű, erős tomporájú, széles, kerekvállú leány azonnal feltűnik ringó járásával, hófehér harisnyába bujtatott, formás lábával, pici vaskos kezével és hajlékony magas nyakával, a melyet a gallértalan felkarokhoz szorosan simuló, szélein hímzett, kivágott elejű ing még inkább kiemel. Ékszereknek nem barátja. A rézkarika az ujjon, ezüst fülbevaló, bársony pántlikán lelógó réz-, vagy aranyozott ezüst-kereszt, máig is a közepes osztálynak egyedüli ékszere; Birdán, Hidegkúton nem látni ékszert. A gazdagabbak vagy városokhoz közel lakók természetes gyöngyöt, aranyfülbevalót, lát aranylánczot is viselnek. Hétköznap korczos, sötétebb színű, vagy koczkás szoknyában, könnyű blúz (Flutter) ingben (Himet Arm ufg’ scherzl) s félczipőben jár a sváb leány, ki a többi délmagyarországi lányok közül, különösen takarosságával („sauber”, „fesch” und „muklich”) válik ki. Télen ujjast (Jop’n); béllelt és prémezett rövid felsőkabátot meg hosszú kendőt látni rajtuk, de hajadonfővel, ha mindjárt tíz foknyi hideg van is; a mi Délmagyarországon januárban és februárban éppen farsangkor nem ritka eset. Kendőt nyáron munkaközben kötnek simán homlokukra, hátul lecsüngő csücskökkel.
