Állatvilág.
Állatvilág.
A vármegyének röviden vázolt felszíni talajféleségei szerint, mint láttuk, különböző a növényzet tipusa is. E különbözőség a talajnemeknek ama tulajdonságából magyarázható, hogy a míg egyes növényfajok életföltételeiket meglelik bennök, addig mások e talajnemek bizonyos, fontos fizikai és khemiai tulajdonságainak hiánya miatt – adott klima mellett – nem élhetnek meg. Az a kölcsönösség, a mely a megye talaja és növényzete között fennáll, bizonyos megszorítással áll az állatok világáról is. Ez ugyanis tágabb értelemben véve szintén mutat helyhez kötöttséget, a mely a klimától eltekintve, főleg a növényzet eloszlásától függ. Világos, hogy az állatok 17eloszoltságát még olyan éles határokkal sem sikerül feltüntetnünk, mint a növényzeti tipusokét, hiszen az állatok helyhez kötöttsége – az alsó és legalsó rendűeket nem tekintve – korántsem akkora, mint a növényeké és nagyobbfokú a növényevőknél, mint a ragadozóknál. Nem is beszélhetünk azért külön Temes vármegyének, hanem legfeljebb Délmagyarországnak, a Regio banatica-nak állatvilágáról, értvén e régión a Bánság három megyéjét: Torontált, Temest és Krassó-Szörényt. Temes vármegye, mint már volt alkalmunk kiemelni, átmeneti terület a róna és hegyvidék között, területén tehát mind az Alföld, mind a magas hegyvidék állatainak képviselőit megtaláljuk. A Bánság állatföldrajzi tekintetben a mediterrán területhez tartozik; földje fizikai tulajdonságai szerint „még több szűkebb régióra” osztható fel, „a melyek mindenikének megvan a maga jellemző állata”. Ilyen régiók: a felső havasi táj, a kipusztulásnak induló zergével; a hegyes-erdős táj, a melyen az éneklő madarak seregén kivül a fakó keselyűvel, a bokrok alján tanyázó viperával, a skorpióval, a kolumbácsi légygyel és a termiták egy fajával találkozunk; azután az Alföld végtelen rónája, a melyről az ember a jellemző fajok rovására terjeszkedett, a hol tehát csak azok a fajok maradhattak meg, a melyek a kultúra következtében megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni tudtak, vagy azokból egyenesen hasznot húznak. Közülök fölemlítjük például a földi kutyát (Spalax typhlus).
A vízi madarak, e tájék jellemzői, a mindjobban előre haladó ármentesítés következtében számban megfogyatkoztak ugyan, de e vidék még most is kitűnik ezeknek nagy fajgazdagságával. Végül megkülönböztethetjük még a homokterületet, mint külön tájat, „melynek gyér növényzetén, a legérdekesebb hártyásszárnyú rovarok repdesnek” mint kizárólagosan a területnek lakói.
Nem lehet e vázlat czélja a Bánság egyes régióinak állatvilágát behatóan ismertetni, hanem meg kell elégednünk azoknak a fajoknak rövid felsorolásával, a melyek Temes vármegyére jellemzők.
Az emlősök közül felemlítjük a denevér-fajokat, a madarak közül, melyeknek mintegy 300 faja ismeretes, itt tanyázik a szakállas keselyű (Gypaëtus barbatus), a barna keselyű (Vultur monachus), a fakó keselyű (Gyps fulvus), el-ellátogat a vidékre az egyiptomi keselyű (Nephron percnopterus) is.
A hüllők osztályába tartozó fajok közül érdekesebbek a görög tekenős béka (Emys europea), mely a Dunaszorosban gyakori, a mérges vipera (Vipera ammodytes). A kétéletűekre nem annyira jellemző a havasi triton (Triton alpestris), vagy foltos szalamandra (Salamandra maculati). Az itteni békafajok általánosak.
Nemcsak a Duna, hanem délmagyarországi mellékfolyói is gazdagok halakban, melyeknek fajai közül némelyek állandó lakói, míg mások csak bizonyos időben vándorolnak be a Fekete-tengerből. A nevezetesebb halfajok a tokfélék, míg a süllő egyik igen ritka faja: a Lucioperca volgensis is előfordul.
A puhatestűek képviselői is igen érdekes jellemzői a vidék faunájának (Helix banatica, Diodonta, Clausilia dacica, Anodonta cygnea.)
A rovarok közül a hártyásszárnyúak, bogarak, pillangók, legyek, reczésszárnyúak, a fél és egyenes szárnyúak bámulatos fajgazdagságban fordulnak elő. Közülök csak a szomorú népszerűségnek örvendő kolumbácsi légy és a szőlő pusztító filloxera, a Termes lucifugus,* a pókfélék között a Turbiteláriák azok, melyek a legérdekesebb alakokat szolgáltatják. A valódi skorpió (Scorpius carpathicus) hazánkban csak e vidék lakója. A százlábúak közül jellemző e vidékre a Scolopendra cingulata és a Himantharium Gabrielis, a rákok közül a Dunának specialitása az Astacus leptodactylus és az egyedül e vidéken előforduló Porcellio trilobatus.*
Hazánknak csak ezen a vidékén él még néhány sáskafaj, melyek közül mint jellemzőt a Xiphidum hastatum-ot említjük.
Az alsóbbrendű állatokat, mert e vidékre úgy sem jellemzők, itt nem említjük.
De nem hagyhatjuk szó nélkül azokat az állatokat sem, a melyek az emberre különösen fontosak, annak védelmében állanak és nagy gazdasági szerepet játszanak. Az apró baromtól eltekintve, a melynek jelentősége a ló, szarvasmarha és sertéstenyésztéssel szemben ugyan nem elenyésző, a vármegye állatállománya a következő: szarvasmarha 139,404, bivaly 223, ló 34,353, sertés 167,753, juh 236,138, szamár 355, öszvér 5, kecske 1387.
Lótenyésztéssel különösen a németajkú kisgazdák és a volt határőrvidéki községek foglalkoznak, míg a sertéstenyésztés az egész vármegyében általános, 18addig a juhtenyésztés, megfelelő legelők hiányában, csakis a románajkú kisgazdák kezében van. Hal- és selyemtenyésztéssel is foglalkoznak. A vármegye 220 községében 208,968 kg. nyers selyemgubót (1910) termeltek.
