Deliblát növényzete.

Teljes szövegű keresés

Deliblát növényzete.
A legjellemzőbb és legérdekesebb növényzet Temes vármegyében a homokpuszták növényzete. Mint már volt alkalmunk megjegyezni, nem sivatag ez a terület és talán nem is volt sohasem minden növényzet hijával. Ma sem az, sőt ma már kisebb-nagyobb ligetek díszelegnek, rendesen a homokbuczkák tetején és ha a vándor Deliblátról vagy Homokosról átmegy a pusztán Gerebencz felé, néhány kisebb foltot kivéve, inkább azt a benyomást szerzi, hogy gondosan mívelt földön jár, nem pedig sivatagban. A pusztán uralkodó fanemek csoportjait Ajtay dolgozata nyomán közöljük.54 Az ő megkülönböztetése szerint vannak állabalkotó fanemek: 1. a közönséges ákácz (Robinia pseudoacacia), 2. a fekete nyár (Populus nigra), 3. a kanadai nyár (Pop. canadense), 4. a fehér nyár (Pop. alba), 5. a szürke nyár (Pop. canescens), 6. a jegenye nyár (Pop. pyramidalis), 7. fekete fenyő (Pinus nigra), 8. az erdei fenyő (Pin. sylvestris); csoportosan előforduló fanemek: 1. a szöszös és ezüstlevelű hárs (Tilia tomentosa, Tilia argentea), 2. a molyhos tölgy (Quercus lanuginosus), 3. a kocsános tölgy (Quercus pedunculata), 4. a mézgás éger (Alnus glutinosa), 5. a bálványfa (Ailanthus glandulosus), 6. a sajmeggy (Prunus mahaleb); végül szórványosan előforduló fanemek: 1. a nyirfa (Betula verrucosa), 2. a fehér eperfa (Morus alba), 3. a rezgő nyárfa (Populus tremula), 4. a háromtövisű lepényfa (Gleditschia triacanthus), 5. a mannakőrisfa (Fraxinus ornus), 6. a jávorfa (Acer campestre, acer tataricum), 7. a tölgyfa (Quercus annisecta), 8. a cserfa (Quercus cerris), 9. a sima szilfa (Ulmus glabra, ulmus effusa), 10. a szelid gesztenye (Castanea sativa), 11. a gyertyánfa (Carpinus betulus, egy szál).
Az újabban megtelepedett és 1907 óta megtelepítési kísérlet alatt levő fanemek közül felemlítjük a következőket: 1. Fraxinus americana, 2. Juglans nigra, 3. Acer negundo, 4. Prunus serotina, 5. Fraxinus viridis, 6. Tilia parvifolia, 7. Ulmus heterophilla, 8. Abizzia julibrissima, 9. Prosopis juliflora, 10. Phillodendron amurense, 11. Picea Engelmanni glauca, 12. Picea pugens, 13. Juniperus virginiana (jó sikerrel), 14. Pinus contorta, 15. Pinus montana, 16. Pinus strobus, 17. Pinus sylvestris, 18. Pinus banksiana, 19. Pinus calabrica, 20. Pinus larix, 21. Pinus pennsylvanica.
A Robinia pseudoacaciát kétségkívül mesterségesen telepítették a homokterületre (1853-ban találunk először adatot róla), a Populus-fajokat 1820 óta telepítették ide; a Pinus nigrából van már 70–80 éves állomány Gerebencznél. A Tilia tomentosa, Quercus lanuginosa és Quercus pedunculata, a 80–120 éves évgyűrűk bizonysága szerint, valószínűleg ősfái a pusztának. A Prunus mahaleb szintén a puszta legrégibb fanemei közé tartozik, úgyszintén a Fraxinus ornus is.
A cserjék közül legnevezetesebbek a szömöricze (Rhus cotinus var. arenaria), a mely már 1815 óta honos a homokban és a Juniperus communis, a mely valóságos áldás a homokvidéken. Nélküle talán nem is volna lehetséges a homokot sikeresen megkötni. Szőlőkaró vagy kerítés készítésére használták a boróka törzsét, homokfedésre a galyait, a bogyója, melynek szedése 2526 kor. évi bért hoz, „oly fejlett és húsos, a minőt csak Olaszországban produkálnak”. Újabb időben beszüntették a boróka törzsének kihasználását és csak a bogyó szedése van bérbeadva. Egyedüli hátránya a több mint 2000 hold terjedelmű borókásoknak, hogy tartós szárazság idejében gyúlékonyak és tűzveszélyesek. A homokon találni még a sóskabokrot, a selyemeperfa bokrait, a fagyalt, a fodorjuhart, a galagonyát és a ligetekben a vadszőlőt.* Az aprócserjés sereghez tartozik a Helianthemum Fumana, 16az apró fűz (Salix angustifolia), a cserjéstövű Diranthus scabuletorum és serotinus, a Marschall kakukfű és Comandra elegans, mely csak itt terem az országban.
Az itt előforduló s különösen homokkötés szempontjából fontos cserjék Borbás és Ajtay adatai szerint a következők: Juniperus communis, Corylus avellana, Salix alba, Salix amygdalina, Salix fragilis, Salix angustifolia, Berberis vulgaris, Clematis vitalba, Rhus cotinus, Evonymus europaeus és verrucosa, Rhamnus cathartica, Rh. tinctoria, Rh. fragula, Vitis vinifera, Cornus sanguinea, C. mas, Sorbus aucuparia, Sorbus terminalis, Crataegus monogyna, Prunus spinosa, Amygdalus nana, Ligustrum vulgare, Sambucus nigra, Lonicera xylosteum, Viburnum lantana, Viburnum opulus, Rózsák vadon több válfajban, Cytisus nigricans, C. Heuffelii, C. hírsutus
A fűneműek közül megemlítjük a magas pázsitokat, ,,melyek erős gyökérzetök vagy taraczkjaik” által tűnnek ki. Ilyenek a deres taraczk (Viticum intermedium), két faj árvalányhaj, a Festuca vaginata, a Sorghum Halepense, Bromus erectus, Calamogrostis Epigeios (a ritka nád) meg a szürke káka, „melyek buja tenyészete s a homok fölött való győzedelmes növekedése egyenesen a homokra termettségöket bizonyítja. Ezekhez a pázsitfélékhez sorakoznak más keskenylevelű vagy „keskenysallangú növények”. Más pázsitok inkább szétfutnak a homokon (ujjas csillagpázsit, Dactilus officinalis; a Marschall kakukfű, a királydinnye, a hamvasszeder). A magas kóróknak is akad képviselője a homokpusztán: a földi boróka, a bazsarózsa (Paeonia Banatica), az ökörfarkkóró, a kender stb.
Hagymásak vagy gumósak is teremnek szép számmal (sáfrány: Crocus reticulatus, egy magyarföldi kikirics: Colchicum arenarium, Allium flavescens, A. flavum, A. mondatum, A. sphaerocephalum, Ornithogallum collinum és umbellatum, egy csinos orchidea, az atnacamptis pyramidalis stb.)
A száratlan vagy virágszálas növények itt „vastag és hosszú gyökérzetökről tűnnek ki” (Astragalus exscapus, Pulsatilla grandis és pratensis, Taraxacum corniculatum stb.)
A harasztnövények és szalagnövények sem hiányoznak (Tamus, Polygonum convolvulus, Vinotoxicum laxum stb.). Az „üröm és hófehérke alakok selymes vagy fehér molyhú ruházatban diszelegnek”. A szalmavirág, a szamárkenyér, a bogács, az ördögszekér, a varjuháj stb. itt tenyésznek a homokban. Megterem itt a tengerparti jellemző keskeny levelű kövér növények közül a Salsola Kali, a Corispermiumok, Euphorbia Gerardiana és glareosa, stb.
Az apró, de sűrű, bokros növények, „melyek összefüggő pázsitszőnyeget alkotnak”; nagy számban honosak. A homokon tenyésző növények közül egész sereg van olyan, mely rátermett szervezetével ,,valóságos harczot folytat a homok lebilincselése érdekében”. És ha sikerült már 22,319 holdat erdősíteni, úgy ez a szép siker mindenesetre annak köszönhető, hogy hosszas tapasztalat alapján ma már kijelölhetők azok a növényfajok, a melyek legjobban tenyésznek homokos talajban és testalkatuk következtében legalkalmasabbak annak rögzítésére.
A homoknak mesterséges kötése alkalmával következőképen járnak el: 1. az uralkodó szél irányára merőlegesen a buczkák homokját 3 méteres távolságban megvonalazzák, 2. ezekre a vonalakra 50–60 cm. hosszúra vágott Juniperus communis-galyakat fektetnek reá, ezeket 3. kapavágásnyi homokkal lefogják, 4. minden sorközben hét sor ákáczcsemetét ültetnek, 5. minden sor ákácz közé vetnek egy sor Festuca vaginata fűmagot. A takarás segíti így a csemetét, a kizöldülő csemete beárnyékolással védi a kikelő fűmagot a nap heve ellen és kölcsönösen támogatva egymást, fokozatosan erősebben és erősebben kötik meg a felszínen a laza homokot.*
A homokterületnek rendszeres erdősítése Bachofen-nel veszi kezdetét. Ez az I. időszak 1818–43-ig terjed: előkészületek, csemetekertek és zárt erdővonal fölépítése a homok tovaterjedésének meggátlása czéljából. II. időszak 1844–1871. „Sandbindungsgeschältsleitung“ működése. 1844–50-ig csak 217 holdat kötnek meg. 1850–62-ig ákáczczal kísérleteznek. 1863–71-ig 191 holdat erdősítenek. 1870–71. Wessely jószágkormányzó beutazza a homokterületet. 1873-ban megjelenik Bécsben kitűnő műve: „Der Europäische Flugsand und seine Kultur“. III. időszak 1872–1877-ig, a magy. pénzügyi minisztérium alatt ákáczczal bátrabban erdősítenek, nyárfa és feketefenyő féléket is ültetnek; erdősítés ez időszakban 818 hold. IV. időszak 1878–1898. Az orsovai m. kir. erdőhívatal és a lugosi m. kir. erdőgazdaság vezetése. A homokkötés legeredményesebb időszakának kezdete. Erdőgazdasági üzemterv életbe lép. Szőlőtelepítések miatt az üzemterv hatályon kívül helyeztetik. 1878–1898-ig 5222.27 hold az erdősítés. V. időszak 1899-től napjainkig. A birtokkezelőség időszaka. Darányi Ig. dr. 1898 július havában személyesen megtekinti a pusztát. 1899–1910-ig 9245.62 hold az erdősítés.54

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages