II. Mátyás.
II. Mátyás.
Ezalatt Erdélyben is gyors egymásutánban mentek végbe a változások a fejedelmi széken. Bocskay 1606. decz. 29-én meghalt. A rendek 1607. február 8-án a beteg Rákóczy Zsigmondot akarata ellenére választották fejedelemmé, ki azonban nemsokára Báthory Gábor javára lemondott méltóságáról. Nagyobb zsarnoka még alig volt Erdélynek Báthory Gábornál. Kegyetlen, türelmetlen, bujálkodó ember volt. A jezsuitákat s a többi kath. papokat kiűzte Erdélyből s az urak és városok ellen annyira kegyetlenkedett, hogy azok közül többen, zsarnokságát nem tűrhetvén, élete ellen összeesküvést forraltak. Báthory az összeesküvőket üldözőbe vette s a kik el nem futottak, mindnyáját kivégeztette. A dühöngőt végre jobbik szelleme és barátja, Bethlen Gábor, is elhagyta. Báthory előbb Déva várába, utóbb pedig, midőn már életét sem látta biztonságban, Temesvárra menekült s a basa közbenjárásával a szultánhoz folyamodott segedelemért. De hasztalan igyekezett Bethlentől a törököt elfordítani, sőt Mátyás királylyal is szövetkezett Bethlen ellen, a mi azonban csak veszedelmét sietteté. A szultán értesült Báthory hűtlenségéről s 1613 elején Bethlen Gábort nevezvén ki erdélyi fejedelemmé, basái által a tartomány birtokába helyezte. Ennek fejében Bethlennek 1616-ban Aradot, Lippát, Jenőt és más várakat a temesvári basának kellett átengednie. Báthoryt pedig Nagyváradon Szilassi János és Nadányi Gergely orozva meggyilkolták.
II. Mátyás királynak nem voltak gyermekei. 1618-ban Pozsonyba hívta össze az ország rendeit, hogy koronáit még életében Ferdinánd kir. herczeg számára biztosítsa, kit a rendek május 16-án királylyá választottak és július 1-én II. Ferdinánd néven megkoronáztak.
