A török korban
A török korban
Midőn 1552-ben Szulejmán szultán idejében Ahmed pasa Temesvár ellen vonult, előbb Verseczet foglalta el. Ahmed azután a verseczi hegyi vár alatt, a tójellegű Kis-Rét partján, a mai Csukurmála helyén, négyszögű, tömésfalkerítésű palánkot építtetett, melynek kerülete 400 lépés volt.
Versecz a török világban a temesvári vilájethez tartozott és Erdély határán feküdt, tehát végvár volt.
1590–1591-ben a verseczi várban egy török aga, két török altiszt és 20 keresztény szerb zsoldos volt a helyőrség.
Midőn 1594-ben az erdélyiek buzdítására a délvidék lakosai a török jármot le akarták rázni, márcziusban 200-an egy Ohádról származó Moydzás Péter nevű egyén vezérlete alatt a verseczi palánkot megtámadták, kirabolták, felégették és a törökök barmait elhajtották, a miért Szofi Szinán, temesvári basa, Báthory Zsigmond, erdélyi fejedelemhez panaszszal fordult, hogy ez a tetteseket büntesse meg.
Erre a szerbek Versecz hegyi várát vették ostrom alá. Az ostrom tartama alatt a vár agája, erejében elbizakodva, az akkori szokások szerint, a szerb csapatnak hadi tetteiről híres vezérét Halabur Jankult, párviadalra szólította fel. A párbaj a török halálával végződött. Az aga eleste azonban nem változtatott a helyzeten. A török őrség tartotta magát és az új temesvári pasa, Hasszán megérkezésének hírére a felkelők sietve elvonultak. Hasszán azután Becskereknél döntő csatában leverte a felkelést.
A temesvári basa ezután Verseczet szállotta meg és az itteni szerb püspököt megnyúzatta. Azután felhívást intézett a hegyekbe menekült néphez, hogy térjen vissza, megigérvén, hogy azoknak, a kik a török szultánnal tartanak, bántódásuk nem lesz. E felhívásnak meg is volt a kellő foganatja.
1595 nyarán Báthory Zsigmond Borbély Györgyöt küldte a törökök ellen, ki Bogsán után Verseczet is bevette és a török helyőrséget kardélre hányatta. Verseczet és vidékét akkor rövid időre az erdélyi fejedelemségbe kebelezték, de már 1605–6-ban ismét a törökök kezén van és a régi állapotok megújulnak.
A lakosság az erdélyi területre húzódott, a miért 1621-ben Juszuf, temesvári basa, Bethlen István erdélyi kormányzót megkereste, hogy ez ne engedné meg, hogy Lugoson és Karánsebesen, a hol Temesvár és Versecz vidékéről ezernél több család tartózkodik, ezeket befogadják, mert ezáltal, a szultánnak adókban 20.000 frtnyi kára van.
E viszonyok még rosszabbodtak, midőn 1658-ban a lugosi bánság is a törökök kezére került. Ez okozta azt is, hogy Versecz mint véghely megszünt és a vár, mely már az erdélyiekkel való harczok idejében is sokat szenvedhetett, romba dőlt.
Evlia, a már említett török világutazó, 1666-ban Verseczre is kerülvén, ezt következőképen írja le: Versecz a temesvári ejaletben vajdaság és 150 akcse 437fizetésű biróság. Van lovassági ketkhudája és janicsár szerdárja. Vára hegyen mandola alakban épült, erős kőépítkezésű szép vár. Itt-ott azonban egyes helyeken már olyan repedezett, hogy téli napokon a pásztorok juhaikat teleltetés végett a repedéseken behajtják. Emberek nem is laknak a várban. E várból 7 konak(napijárás-)nyira is ellátni.
A vár alatt lévő palánknak 20 várkatonája, 4 sáhi ágyúja és elegendő felszerelése van. Ebben egy deszka-minaretes dsámi és 8 deszkatetejű katonaház van. A palánknak keletre néző kapuja fából való és előtte felvonóhid van. Az árkon kívül szép törvényszéki épület áll. A nyugati oldalon, a tóban, különféle halakat fognak. Az alsó palánktól délkeletre 300 deszkatetejű alacsonyabb-magasabb ház áll. Van 3 mihrábja. Az első a törvényszéki épület előtt lévő dsámi, a másik a csársiban lévő dsámi, a melyen óra is van. Vannak városrészenként is mecsetjei. Van egy kolostora, 2 iskolája, 1 fürdője, 2 fogadója, 110 boltja, 3 szelbikháneja. Házai mind deszkatetejüek, tágasak s kert van mellettük. Utczáin kevés kövezet van, mert nagy sár nincs.
E város keleti részén egészen a felső várig menve, szőlők vannak. Levegője kellemes, népe egészséges, vendégszerető és nagyon barátságos. Kék szőlője ízletes, a leve azonban kissé csípős. A városban nagy olcsóság van s gazdag hely.
Versecznek török helyrajzához még több adattal szolgálhatunk. Az alsó palánk emlékezete még él a Csukurmála-utcza nevében. Csukur-mahalle = gödrös negyed. A palánk déli oldala a mai Kudriczi-út délre néző oldalával esik össze, a mely előtt mocsaras árok volt, mert a Petőfi-utca 2. számú háza telkén az őstalajt 1,8–2. m. mélységben konstatálták. A délfelé fekvő Városkert-utcza pedig 1,5 m. magasabb a Kudriczi-útnál.
Az Alexi-templomnál a Meszics-patak bal partján volt egy török temetkező hely.
A palánktól éjszakra terültek el a keresztények házcsoportjai vagy mahallei. Névleg az Irigmála, a melynek lakosai a szerémségi Iregből vándoroltak be. A Pozsarevácska-mála a régi Posta-utcza helyén, melynek lakóit a monda szerint Kinizsi Pál 1481-ben Pozsareváczról telepítette le. A Tokicseva-mála és a Radakova-mála, a melyeket a hasonnevű családok alkották. Ezek ívben vették körül a mai Ferencz József-teret, a melynek közepén egy víztartó volt, a melyet egy cserépcsöves vízvezeték táplált.
E vízvezeték, melyet a nép Flóra-vezetéknek nevez, és a melyről a nép ajkán gyönyörű monda él, a Török-fő éjszaki lejtőjén lévő szakadékban bugyogó forrásból hozta le a vizet. A Zoffmann-féle sörgyárnál volt egy elágazása, a mely a Csukur-mahalle erődnek vizzel való ellátására szolgált. Hasonló vezeték húzódott éjszakfelé a Kozluk aljához, a hová a Kremeniste hegyről egy másik vezeték is hozott vizet. Végre volt még egy vonal a Siroko-biló völgy alján, a hová az a Czrvenka-hegyről húzódott.
Megemlítendő, hogy a török világban, közelebbről meg nem határozott időben, Versecz határában még egy másik palánk is volt. Ez a várostól éjszakra, a Nagy-Rét legmélyebb táján, a Szeliste dülőnek éjszaki, Grádiste (várhely) nevű tájékán terült el. Alakja kerek, 4 árokkal és 15 ár belső területtel. A kapu a keleti oldalon volt, a melyen át műút vezetett a plateauhoz; melynek szélén a Temesvárról jövő országút délfelé, Versecz irányában húzódott. Egy ásatás eredményéből következtetve, abban kb. 30 tűzhely, illetőlég lakás volt, a mi 200 főnyi őrségre enged következtetni. A leletek azt is tanusították, hogy ezt az erődöt kétszer használták, mert feltöltés volt igazolható és pedig másodszor a XVII. század végén.
