A czéhek

Teljes szövegű keresés

A czéhek
A kézmívesség nem követte a gyári ipart a hanyatlásban. A népesség szaporodása, az igények növekedése mindinkább több és több iparost vonzott a városba. És a kisipar haladásával bizonyára párhuzamosan járt a czéhszervezet fejlődése is. Eme kisipari érdekorganizáczió szervezésére nézve a törekvés kétségtelenül igen korán jutott kifejezésre, mert czéhek alakítását a városi tanács az 1718. évben, tehát működésének első esztendejében kérte már (Preyer-féle monográfia. 56. oldal). Tudomásunk van arról, hogy 1727-ben a posztónyíróknak már volt czéhszervezetük. Megmaradt a csizmadiák czéhének az 1793. évet feltüntető pecsétje is. A többi czéh mind később keletkezett. A legtöbb az 1815. évből való. Temesvár város levéltárában 17 czéhlevelet őriznek, melyek közül a következők származnak a jelzett esztendőből: kerékgyártó és kovács, németszűcs és keztyűs, lakatos, órás, sarkantyús, puskaműves, ónöntő és ráspolymetsző, harangöntő, gombkötő és zsinórverő, ötvös és rézműves, timár, üveges, esztergályos, szitakötő és fésűs, ács, kőfaragó, kőműves, cserepes, kéményseprő, kádár, kalapos, asztalos, orgona- és hangszerkészítő, kötélgyártó, nyerges és szíjgyártó. Későbbről kelt a kordoványos (1817), szappanos (1828), fazekas (1829), harisnyakötő, takács, posztókészítő- és paszományosczéh (1839) levele. Szádeczky Lajos dr. „A czéhek történetéről Magyarországon” czímű munkája még felsorolja a németszabók, pékek, molnárok, viaszöntők, magyarszabók, szürszabók (valamennyi az 1815. évből), magyartimárok (1816), csizmadiák, szűcsök, vargák (1817), halászok és mészárosok (1818); kéményseprők (1819) és hentesek (1835) czéhét, melyeknek szabadalomlevele az országos levéltárban található meg. Végül a temesvári régészeti múzeumban őrzött pecsétek bizonyítják, hogy még fodrász-, bádogos-; posztókészítő-, paszományos-, festő-, szobafestő és nyerges-szíjgyártóczéh is volt a városban. A város levéltárában őrzött czéhlevelek intézkedései nagyjában megegyeznek. Hat 52, a többi 49 czikkelyes. A vándoridő mindegyik iparágra nézve három év, míg az inaskodás ideje két és három év között változik. A czéhlevelek első czikkelye szerint: „Akik valamely mesterség tanulására szándékoznák, akár melly törvényesen bevett Valláson legyenek, az Innasságra külömböztetés nélkül felvétettessenek”. Ez a czikk intézkedik továbbá az inas felvételének alakiságairól és megállapítja a felvételi díjat. A második czikk az óváspénzről, vagy kezességről szól. A harmadik a tanidőről. – Szorgalomra és jó erkölcsre inti továbbá az inast és emberséges bánásmódra a mestert, a ki az inast „a hitbeli Vallásban, az Erköltsiségben, a mesterség, vagy kézi műnek minden részeiben szorgalmatosan oktassa”. Az inasokról szóló fejezet további határozmányai a mulasztás és elbocsátás eseteit, a más mesterhez való szegődést, a húsz forintnál nem nagyobb tanítási díj megállapítását, az elhúnyt mester fel nem szabadult inasának más mesterhez váló beállását, a felszabadítást szabályozzák és kimondják, hogy a mester fiai csak azt a kedvezményt 269élvezik, hogy a felszabadítási díjnak csupán felét kötelesek megfizetni. Tizenegy czikk a „mesterlegényekre” vonatkozik. A czéhleveleknek ez a része a segéd felfogadásáról, a vándorlási időről, a munkába való állásról, a felmondási időről (ez általánosan félesztendő, hanem „ha oka az Előljáróság által elégségesnek találtatik” 14 nap; „ellenben a Mestereknek sem szabad időközben kénnyek szerint a Legényeken kiadni”), a rendkívüli beállás, továbbá „valamely Uraság szolgálattyába lépés” esetéről, az éjjel való hazatérés és a „korhelyhétfő (blauer Montag)” bűntetéséről, az összebeszélésekről, a legényszövetségek alakításának tilalmáról, végül a czéhmestereknek, alczéhmestereknek és a munkaadónak tartozó engedelmességről és tiszteletről intézkedik. A következő fejezet a mesterségre való jutást, a remekmunkát „a mestertaksát”, a mesteri jog eladását és átengedését, a vidéki mestereknek a czéhbe való felvételét tárgyalja. A további határozmányok az istentisztelet látogatására, a segédek elcsábításának tilalmára, más mester munkája ócsárlásának büntetésére, a czéh helyén lakó és a czéhbe nem tartozó mesterekre (Stőhrer), a vásárok látogatására, a czéh közérdekű kötelességeire, megbetegedés esetén segéd átengedésére, a czéhbeliek eltemetésére, az özvegyekre, a czéh gyűléseire, a czéh és az alczéhmester választására, a czéhláda kulcsaira, a büntetés czímén befolyt pénz hovafordítására és az azzal való elszámolásra, a czéhhel való levelezésre vonatkozik. Az utolsó czikk végül kimondja, hogy „keményen tilos az annak előtte tapasztalt visszaélések és balvélekedések visszahozása”.

Temesvári czéhpecsétek. 1. Kádárok. – 2. Szűrszabók 1816. – 3. Szappanosok 1833. – 4. Nyerges és szíjgyártó. – 5. Csizmadiák 1793. – 6. Szerb czéh 1819. – 7. Coktus nodulariorum 1811. – 8. Posztókészítők és paszományosok. – 9. Fodrászok. – 10. Kéményseprők 1856. – 11. Sütők, molnárok 1816. – 12. Kocsigyártók és kovácsok 1813. – 13. Festők és Szobafestők. – 14. Lakatosok, órások. – 15. Ruhakészítők 1816. – 16. Egyesült czéhek 1828. – 17. Bodogosok. – 18. Vargák 1816. – 19. Gyárvárosi kordovánosok.

Az első temesvári textilipar és gyapjufonalgyár.

Az első temesvári textilipar és gyapjufonalgyár.

A „Turul” czipőgyár.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages