Klapka György
Klapka György
Klapka György 1848–49-iki honvédtábornok, szül. Temesvárt 1820 április 7-én. Katonai tanulmányait a karánsebesi nevelőintézetben kezdte, honnan hadapródként a bécsi cs. és kir. tábori tüzérezredbe lépett. 1842-ben hadnagyi ranggal a kir. testőrséghez került. A szabadságharcz kitörésével a magyar kormánynak ajánlotta föl szolgálatait, mely századosként osztotta be az 5. honvédzászlóaljba, majd Erdélybe küldte a székely fölkelés szervezésére. Innen Komáromba helyezték át, hogy az erődítési munkálatokat vezesse. Miután sikerült neki a várat elfoglalni, őrnagynak nevezték ki. Mészáros visszalépése után hadosztályparancsnok lett, átvette a felsőmagyarországi hadsereg vezetését, megverte Schlicket és nagy győzelmet aratott a kápolnai és isaszegi csatákban. Ekkor tábornok lett. Ezután Görgey seregével egyesülve, nagy diadalt arat a váczi, nagysarlói és komáromi ütközetekben. Mészárosnak a miniszterségről való leköszönésével ő lett hadügyminiszter, de nem sokáig maradt ez állásban, mert nagy szükség lévén rá a harcztéren, ismét Komárom parancsnokának nevezik ki. Mint ilyen, több kirohanásával számos győzelmet arat, sőt az aug. 3-iki kirohanás alkalmával az osztrák hadsereget teljesen megsemmisíti. Klapka a világosi fegyverletétel után is vitézül tartotta magát és csak midőn Pétervárad feladásáról értesült, adta fel a várat. Ezután külföldre menekült. Később Genfben, majd Konstantinápolyban élt. A politikai viszonyokat mindig figyelemmel kísérvén, minden alkalmat megragadott, hogy az elnyomott magyarság ügyén segítsen. Az 1859-iki olasz háború kitörésekor Magyarországon fölkelést szervezett, majd az 1866-iki háború alkalmával légiót alkotott, melylyel Magyarországba betörni készült, de mindkét terve kivitelét a megkötött béke megakadályozta. A kiegyezés után visszatért hazájába, hol Temesvár városa két ízben képviselőjének választotta. Ez időben a „Századunk” czímű politikai napilapnak főmunkatársa volt. Később teljesen visszavonult a politikától és Konstantinápolyban és Genovában élt. Az 1876–77-iki oroszxtörök háború alkalmával ismét visszatért Magyarországba, hogy Törökország javára agitáljon. Bár a nép az ősz tábornokot mindenütt az egész országban a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte, fáradozása nem vezetett eredményre. Ez volt utolsó politikai szereplése. Meghalt 1892 máj. 17-én Budapesten. Komárom vármegye egykori vitéz védője iránt való háláját avval rótta le, hogy főterét róla nevezte el és 1896 nov. 15-én e téren a dicső hadvezérnek szobrot állítottak. Klapka egyike volt a szabadságharcz legkiválóbb hadvezéreinek. Széleskörű műveltsége mellett kitünő katonai képzettséggel bírt: „értelmes theoretikus és nagy stratega volt, ki magas katonai eszmék által tűnt ki. E mellett kitűnő bajtárs. Ellensége volt minden erőszaknak s ha válságos perczben erélyességet kellett kifejteni, humanitását még ekkor is érvényesítette”. Íróként is nagy tevékenységet fejtett ki. Külföldi tartózkodása alatt számos czikket írt a magyarság érdekében a franczia és német lapokba. Később a „Pester Lloyd” munkatársa lett.
Önálló művei: Memoiren von George Klapka (April–Oktober 1849.) Mit einem Anhange, die historischen Aktenstücke enthaltend, dem Porträt des Verfassers, einer Karte von Ungarn und dem Plane des Kriegsschauplatzes in Komorn. Original-Ausgabe. Leipzig, 1850. (Angolul is.) – Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Mit einer Karte von Ungarn. Leipzig, 1851. Hét kötet. (II. 167–320. 1.) – Der Feldzug in Siebenbürgen von Johann Czetz. – Der Krieg im Orient in den Jahren 1853 und 1854 bis Ende Juli 1855. Eine historisch-kritische Skizze der Feldzüge an der Donau, in Asien und in der Krim, mit einem Blick auf die mögliche Wendung der künftigen Kriegsereignisse. Deutsche Original-Ausgabe. Genf, 1855. (Francziául u. o. 1855. és angolul: ford. Mednyánszki. London, 1855.) – The eastern question. Transladet from the German, with a preface and appendix by Humphry 219William Freeland. London, 1877. – Életem és élményeim, Budapest, 1881. – Emlékeimből. Függelékül: gróf Teleki László levelei. Budapest, 1886. arczk.
Klapka György. (Az Orsz. Képtárból.)
