Ormós Zsigmond
Ormós Zsigmond
Ormós Zsigmond (Csicseri), főispán, Temesvár modern haladásának, kultúrális felvirágozásának egyik leghatalmasabb előmozdítója, a M. T. Akadémia levelezőtagja, szül. 1813-ban. 1834-ben Temes vármegye Vukovics Sebővel együtt országgyűlési követségi irnoknak küldte Pozsonyba, hol szónoki és írói tehetségével kitűnvén, Kölcsey Ferencz szeretetét megnyerte és csakhamar az „országgyűlési ifjúság” egyik vezetője lett. Innen hazakerülvén, Temesvár aljegyzője, majd rákosi, később búziási szolgabíró lett. 1848-ban képviselőnek választották. A szabadságharcz után várfogságra ítélték, honnan 1850-ben kiszabadulván, egy ideig Búziáson tartózkodott, de hogy a folytonos katonai zaklatást kikerülje, 1857-ben Olaszországba utazott, hol 3 évet töltött; maga hosszabb utazásokat tett a külföldön. A kiegyezés után hazatért, mikor Temes vármegye alispánná választotta. 1871-ben főispán lett, 1872-ben őfelsége a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. 1875-ben Temesvár városának is főispánja lett. Közszolgálatba lépésének 50-ik évfordulója alkalmával (1883) a király a megye érdekében tett fontos és hasznos szolgálatai elismeréseül a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki, 1885-ben pedig a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. 1889-ben vonult nyugalomba. Idegbetegsége Budapesten 1894-ben sírba vitte. Nagy része van Temesvár modern magyar kultúrvárossá való fejlődésében. Alig van Temesvárott kultúrintézet, a melynek alapítása nem volna szoros összeköttetésben az ő nevével. Nagy szeretettel gyűjtött könyveket, festményeket, műtárgyakat. Úgyszólván ő alapította a Délmagyarországi történeti és régészeti múzeum-társulatot, melynek később gyűjteményeit is odaajándékozta. Az ő hazafias buzgalma teremtette meg a „Temesi Lapok”-at, Temesvár első magyar napilapját. Ő tette le a lap 10.000 forintnyi óvadékát, ő toborzotta össze a lap munkatársait és gyűjtötte össze a lap fenntartására szükséges összeget. Az irodalomnak és műtörténetnek is tevékeny munkása volt, mely érdemeit az Akadémia is méltányolta, midőn őt 1861-ben levelező-tagjának választotta.
Az irodalommal már Pozsonyban „kis követ” korában kezdett foglalkozni. Ekkor írta első drámáját és több rajzot és elbeszélést a „Rajzolatok”-ba. Számos műtörténeti, archaeologiai stb. czikkein és útleírásain kívül önálló művei: A bujdosó naplója. Temesvár, 1840. – Véres bosszú. Regény. U. o. 1841. – A halálos büntetés, 1840. – Múlt idők és viszonyok. Regény 6 köt. – A napló titkai. U. o. 1844. – Fogolyélet a bástyaboltozatban, színmű 5 felv. – Spadille, Manille és Paszta. Vígjáték. – A banya sziklája. Piatra-babi. Korrajz. Pest, 1858. – Adatok a művészet történetéhez. U. o. 1859. – Utazási emlékek. 1860, 1862–63. 6 köt. U. o. – Fóth művészeti szempontból. U. o. 1861. – A Széchenyi-szobor és a szobrászat reálizmusa. U. o. 1863. – A herczeg Esterházy-képtár műtörténelmi leírása. U. o. 1864. – Urbinói Santi. Rafael. Temesvár, 1867. – Giorgione Barbarelli di Castelfranco. Történelmi korrajz. U. o. 1872. – Árpádkori művelődésünk története. Budapest, 1881. – Visszaemlékezések. Temesvár, 1885–88. Három köt. – Több beszéd.
Ormós Zsigmond (A Délmagyarorsz. Múzeumból.)
