Pesty Frigyes
Pesty Frigyes
Pesty Frigyes történettudós, publiczista, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, Délmagyarország történetének egyik legszorgalmasabb kutatója és alapvető munkása, Temesvár magyarosításának egyik legbuzgóbb apostola, szül. 1823 márcz. 3-án Temesvárott, hol középiskolai tanulmányait kezdte. Innen Szegedre ment; itt tanárai már észrevették korán fejlődő tehetségét és szívesen buzdították az önművelésre. Különösen Horváth Cyrill, a filozófus, később egyetemi tanár tüntette ki bizalmával és annyira becsülte a szorgalmas és lelkes ifjút, hogy mikor Pesty iskolái végeztével Temesvárott a hadparancsnokságnál hivatalt vállalt, Horváth levelezésbe lépett vele és nemcsak szívesen birálgatta Pestynek hozzáküldött verseit, sőt még az ifjút munkában levő bölcséleti értekezéseiről is tudósította. Hivataloskodása mellett Pesty nagy szorgalommal művelte magát; a tudományok minden ágában, különösen a történelemben, a vegytanban és geológiában bővítette ismereteit és már ebben az időben oly jártasságot szerzett a külföldi irodalomban, a milyennel akkor csak kevés írónk dicsekedhetett. Már fiatal hivatalnokként részt vett Temesvár városának politikai és kultúrális mozgalmaiban és csakhamar a magyarságnak vezetője lett. Ennek tulajdonítható, hogy midőn 1848 okt. 12-én a hadi tanács Temesvárt ostromállapotba helyezte, Pestyt a várból kiutasította. 1849 ápr. végén Debreczenbe ment, hol felajánlotta szolgálatait a temesvári születésű Klapka György helyettes hadügyminiszternek, a ki a minisztérium igazságügyi osztályában foglalkoztatta. A temesvári csata után Törökországba menekült, de betegsége miatt két hónap mulva már visszatért Temesvárra, a hol családja gondos ápolása következtében felgyógyult. De nem maradt itt, mert bajtársai sorsában osztozkodni akart és a magyar foglyokkal együtt Pestre kísértette magát, hol nov. 10-én az Újépületbe zárták. Innen 1850 febr. közepén kiszabadult ugyan, de csakhamar újra bajba keveredett. Hogy ugyanis a török földre való menekülése alkalmával elhagyott holmiját hazahozza, Mehádiára utazott, hol éppen akkor a magyar korona rejtekhelyét nyomozó bizottság letartóztatta és Orsovára kísértette, honnan csak hat hét után szabadult.
226Pesty azonban nem sokáig maradt tétlenül. 1850 végén ugyanis megalakult a temesvári kereskedelmi és iparkamara, mely az akkor már híres Pestyt titkárának választotta meg. Mint ilyen, 14 évig működött az intézetnél és ez idő alatt nemcsak nagy tekintélyt szerzett, az egész országban a temesvári kamarának, hanem az az időben közzétett szakczikkeivel a kamarai intézménynek hazánkban való felvirágoztatásához hatalmasan hozzájárult. Jelentései, melyeket a Délvidék kereskedelmi és ipari viszonyairól szerkesztett, még máig is fontos kútforrásai a Bánság azidőbeli gazdasági viszonyainak. Szakczikkein kívül már ekkor kezdett történeti kérdésekkel is foglalkozni. Ekkor jelentek meg „Temesvár multja”, „A tatárjárás korabeli magyar nádorokról”, „Magyar helynevek” stb. czímű értekezései a „Magyar Sajtó”-ban (1856–58.). A kereskedelmi kamarai titkárságon kívül, Pesty még titkára volt az ezidőben megalakult Temesi Gazdasági Egyesületnek és a Zeneegyesületnek is. A kereskedelmi kamara 1857-ben képviselőjeként küldte a bécsi statisztikai kongresszusra. A következő évben beutazta a bányavárosokat, hogy a bányaipar állapotát tanulmányozza. Ugyancsak a kereskedelmi kamara küldte ki 1862-ben a londoni világkiállításra, mely alkalommal hosszabb tanulmányútat tett Európa nagyobb országaiban. Ezekre az évekre esik Pestynek egy nagyfontosságú vállalata, a ,„Delejtű” czímű hetilap megalapítása. E lap 1858-tól 1861 júl. 23-ikáig állott fenn. E folyóirat volt a Délvidék első magyar lapja és három évi fennállása valóságos nemzeti missziót teljesített. Titkos czélja „a Temesi Bánság és a Szerb Vajdaság visszacsatolásának az előkészítése” volt. E czélért munkálkodott Pesty önzetlenül. De a vármegye is hálás volt Pesty működéséért, mert midőn az októberi diploma a vármegyei municipiumokat visszaállította, a vármegye közgyűlése Pestyt tiszteletbeli főjegyzőnek választotta, 1861-ben pedig a temesvári polgárság nagy része a polgármesterségre jelölte. Ez időben már írói hírneve is országszerte ismeretes volt: a Pesti Napló legkiválóbb publiczistáink közé sorozta, az Akadémia már 1859-ben levelező tagjává választotta.
De Pesty már nem sokáig maradt Temesvárott. Pesten ugyanis 1864-ben megalakult az Első Magyar Iparbank, mely Pestyt titkárának választotta. Ekkor Pestre tette át lakását és ezzel új korszak kezdődik a jeles férfiú életében. Hivatalos idején kívül tudományos kutatásokkal foglalkozott. A történetirodalom művelése és főképen Délmagyarország történeti emlékeinek felkutatása, a Temesi Bánság történetének megírása volt ezentúl tudományos munkálkodásának czélja. Ipolyi Arnolddal és Horváth Mihálylyal szövetkezve, megalapította 1867-ben a Magyar Történeti Társulatot. Azután hozzáfogott a történeti anyag felkutatásához. Szinte emberi erőt meghaladó munka az, a mit e téren 1870-től 1885-ig végzett. Alig van Magyar- és Erdélyországnak nyilvános levéltára, melyet át ne tanulmányozott volna, de számos magánlevéltárt is átkutatott, a bajor királyi országos és a római vatikáni levéltárban is hosszabb ideig tartózkodott. Csak ez magyarázza meg, hogy Pesty egy tízezer darab, eredeti és sajátkezű másolatból álló oklevélgyűjteményt tudott összeállítani. Most sűrű egymásutánban jelentek meg fontos, alapvető történeti munkái, melyek között különösen nevezetesek „A világtörténelem napjai” czímű, e nemben úttörő és alaposságra nézve kiváló kétkötetes műve (1870) és „A Szörényi Bánság” (1877–78) czímű háromkötetes munkája, mely még mai napig is becses forrásmű. Ezeknél még fontosabb a következő években megjelent két munkája: „Az eltünt régi vármegyék” (1880) két köt. és „A várispánságok története” (1882), melyek az adatok gazdagsága, a tárgyalás alapossága, a történeti kritika mélysége és az előadás világossága és szépsége tekintetében történeti irodalmunknak máig is értékes termékei. Ugyanez évben jelent meg német nyelven nagy feltünést keltett tanulmánya: „Die Entstehung Croatiens”, melyben Horvátországnak akkori különválási törekvései ellensúlyozásául Horvátországnak Magyarországhoz való viszonyát fejtegeti minden szenvedélytől ment alapos hűséggel. Ugyancsak a horvát kérdés tisztázásával foglalkozik az előadás tekintetében irodalmilag is értékes „100 politikai és történeti levél Horvátországról”.
Már 1868-ban megbízta Temes- és Krassó vármegye Pestyt monografiájának megírásával. A tudós író 1883–84-ben adta ki „Krassó vármegye történetét” három kötetben. Ebben az időben keletkezett a Magyarországi Vatikáni Okirattár-Bizottság, mely egyik faladatává tette, hogy Rómában a pápai tizedjegyzékek lajstromát lemásoltassa. Pesty e munkával megbízatván, több hónapi római tartózkodása alatt e feladatnak is fényesen megfelelt. 1888-ban jelent meg utolsó nagy munkája: „Magyarország helynevei”, mely bár befejezetlen, de méltó többi 229műveihez. Most Temes vármegye monográfiáját szándékozott megírni, de hosszabb betegség 1889 nov. 23-án kioltotta hasznos életét.
1861-ben Ó-Arad, majd 1876-ban Körmöczbánya választotta meg országgyűlési képviselőjének. Ugyanez évben lett királyi tanácsossá. 1877-ben az Akadémia rendes tagjául és a II. osztály titkárául választotta meg. Azonkívül számos magyarországi és külföldi tudományos egyesületnek volt választmányi és rendes tagja.
Az említett nagy munkákon kívül még körülbelül 200 kisebb-nagyobb czikke, birálata, ismertetése és értékezése jelent meg.
Pesty Frigyes. (A Délmagyarorsz. Múzeumból.)
