A régi vár
A régi vár
Az Árpádházi királyok idejében épült s minden oldalról vízzel körülvett ősi vár a színházépület és a Jenő-tér helyén feküdt s ez volt a tulajdonképpeni város. Ettől keletre, a Bega-folyótól körülfogott szigeten állott a kastélyerőd, melyet 1316-ban Róbert Károly építtetett. Ennek egy részét alkotta a négyszög alakú s később Hunyadiról elnevezett várkastély, mely a Bega egyik ágának körülvezetésével külön is meg volt erősítve. E kastélyban lakott udvarával Róbert Károly és későbbi királyaink is ide szállottak, ha Temesvárt meglátogatták. A kastélyerőd és a vár között, víztől körülvéve, állott a vízi torony, egy szintén csak később épült erős védőmű, mely úgyszólván Temesvár kulcsa volt.
Az ősi vár védőművei előbb inkább csak földdel kitöltött sövényfalakból állottak, melyeket IV. Béla a tatárpusztítás után szilárdabb kő- és téglafalakkal cseréltetett ki. A vár főerőssége azonban abban állott, hogy a Bega és Temes számos szigetet alkotó árkai s mocsaras kiöntései miatt alig volt hozzáférhető. A város csak éjszak és nyugat felől, a Kispalánk pedig csupán keletről volt a szárazon megközelíthető s ezért az erődítmények ezeken a helyeken szilárdabb anyagból voltak építve.
166A török uralom idejében a várerődök fekvése lényegesen változott, de a folyók kiöntései és sűrű bozóttal, náddal borított mocsarai még megközelíthetetlenebbé tették azokat.
Temesvárnak 1716-ban történt visszafoglalása után, a törökök újabb betöréseitől tartva, a hadügyi vezetőség szükségesnek találta, hogy a megrongált régi rendszerű erődítések helyébe a fejlődő hadi technika követelményeinek megfelelő új vár építtessék.
