A reformáczió terjedése
A reformáczió terjedése
Luther tanát Délmagyarország területén tudvalevőleg Perényi Péter és Petrovics Péter temesi főispánok vették be legelsőknek. Utóduk, Török Bálint, szintén buzgó terjesztője volt a protestantismus eszméinek. Temesvárott a XVI. század derekán már szilárd talajra helyezkedett a temesi főuraktól támogatott reformáczió Lippai Kristóf egy Gergely nevű hitszónokkal Petrovics pártfogása mellett még 1548 előtt számos követőket szerzett itt a protestáns hitnek, Temesvárott protestáns iskolát is nyitottak, melynek 1550 táján Szegedi Kis István volt az igazgatója, „mely iskola leghíresebb volt akkor az egész részen”*. Losonczy István, temesi főispán, 1551-ben elűzte Temesvárról Gergelyt és Szegedit, miért is a délvidéki protestánsok Temesvárnak a következő évben történt elestével már csak Erdélyből nyerték hitbeli ápolásukat. 1570-ben Kárádi Pál az unitárius felekezetnek készített fészket Temesvárott, hol mintegy 10 évig működött az ozmánok tűrése mellett. 1582-ben újra elszaporodhatott a protestántismus Temesvárott; mert a város kath. hivei fentemlített kérvényükben „az sok lutherségek” miatt tettek panaszt a pápánál. A portának Erdélyhez való véduraságából származó háborúk alatt, melyeket Rudolf császár hadvezérei Délmagyarország területén küzdöttek végig, nagyon kipusztult a magyar lakosság. A bécsi, nikolsburgi és linczi békekötések után a protestánsoknak is teljesen nyomuk veszett Temesvárott és vidékén.*
Protest. népiskolai közl., 1866. III. f.
Kernuch K. Adolf: A bánáti ágost. hitv. evang. esperesség monográfiája.
