Jezsuiták
Jezsuiták
A ferenczrendieken kívül a jezsuiták teljesítettek még szolgálatot Temesvárott és a csanádi egyházmegye más vidékein a törökök bennlakása idején. Temesvárott már 1613-ban fennállott egy jezsuita misszionárius telep, mert Bethlen Gábor fejedelem innen vitt magával Erdélybe két jezsuitát, Vásárhelyi Gergelyt és Színi Istvánt, kiknek Gyulafejérváron templomot és házat építtetett. Temesvárott Gorián 50Gáspár atya maradt vissza és öt éven át egyedül volt, a temesvári keresztények alamizsnájából tartotta fenn magát. Ekkor érkezett melléje társul Hugolinus (Thulugli) Jakab atya, ki a Temesvárott üzérkedő raguzai kereskedők közbenjárására engedélyt kapott a kormányzó basától, hogy Temevárott templomot (talán kápolnát) építhessen kath. istenitisztelet tartására. Ugyanő készpénzen visszavásárolt a törököktől lefoglalva tartott más négy szentélyt is és 300-nál több magyart téritett vissza Kálvin és Mohammed hitéről.* 1618-ban Tugelinus Jakab jezsuita atya lelkészkedett a temesvári magyar és illír katholikusok körében. Felpanaszolja, hogy az elnyomorodott nép között senki sem akarja a lelkipásztori teendőket végezni, sem világi, sem szerzetes pap, mert nincs miből megélniök. Meddig tartották fenn magukat a temesvári jezsuiták, nem tudni. Valószínű azonban, hogy a XVII. század harmadik évtizedénél tovább nem maradtak, mert 1643-ban már a szegedi gvárdiánok, mint apostoli vikáriusok, gondoskodtak a hódoltsági hívek lelki ellátásáról.
Lányi: Magyar egyháztört. II. 342. l. és Magyar klérus érdemei II., 13. l.
