Gróf Mercy kormányzó
Gróf Mercy kormányzó
Mercyt Savoyai Jenő hivatalos forma szerint is kinevezte a „Temesi Bánság” kormányzó katonai és polgári kormányzójává. Az 1716 november 1-én Temesvárott kelt kinevezési okiratban azt mondja a herczeg, hogy a kinevezés „in Ansehung der bekannten guten Aufführung erwiesenen valeur und erworbenen langen Erfahrenheit, auch besonderen desinteressement”, azaz Mercy kiváló tulajdonságaira és 63érdemeire való tekintettel történt.* Kijelenti továbbá a herczeg, hogy Mercy működési hatásköre, egyelőre nem terjedhet tovább, mint hogy a rábízott tartományban a jogviszonyokat rendezze és a fegyelem szigorú fenntartásával a lakosság bizalmát megnyerje. Minden más intézkedés, vonatkozzék bár az egyházi ügyekre vagy a polgári hatóságok kinevezésére, akár pedig a katonai és pénzügyi teendőkre, a császár külön rendelkezésétől függ és arra az időre tartatik fenn, mikor a tartomány belső viszonyai tüzetesen ismerve lesznek. Külön figyelmezteté a herczeg Mercy-t, hogy legyen óvatos és Temesvár várába ne fogadjon be más lakosságot, mint csak róm. kath. vallású németeket. Teljes bizalomra – úgymond – egyedül csak a németek érdemesek (!). Görögök, szerbek és mások csak a külvárosokban tűressenek meg.* Gróf Wallis Ferencz Pál tábornok, kit a herczeg ugyanakkor temesvári várparancsnokká nevezett ki, hasonló utasítást kapott.
Arneth: id. m. II., 524. l.
U. o.
A herczeg bizonyára a katonai érdekeket tartotta szem előtt s a bécsi udvar felfogásának adott kifejezést, midőn Temesvárt, kevéssel a gyűlölt emlékű Rákóczi-szabadságharczok után, „megbízható németek” számára tartotta fenn, a kik nem fognak a törökökkel szövetkezni és elő fogják mozdítani a város s vele az egész temesi tartománynak az osztrák uralkodóház jogara alá jutását.*
„unter das Scepter des Hauses Oesterreich”. (Arneth: id. m. II., 407. l.)
Az 1716-ról 1717-re forduló télen keserves lehetett a vár megszállása alatt végső ínségre jutott temesvári lakosság s az itt hagyott császári helyőrség sorsa. Maga Mercy is Temesvárott tölté az egész telet és a tavaszt május közepéig, temérdek munkával elfoglalva.* A katonatisztekkel és a helyőrséggel rendkívül egyszerűen, tábori módra rendezkedett be a várban. Kaszárnyák híján, melyek az ostrom alatt részint leégtek, részint rommá lövettek, egy-két épségben maradt török házban, a templomokban és mecsetekben, néhány raktárban és pajtában, meg a vár kazamatáiban kvártélyozták el magukat. A Nagy- és Kispalánk külvárosok is fel voltak égetve s romokban hevertek. Az ottani lakosság, a menynyire lehetett, náddal, szalmával fedte be a pusztán meredező házfalakat s ily rögtönzött lakásokban szenvedte át a zordon téli időszakot. A várbeli lakosság számára csak az aradi-kaputól a belgrádi-kapuig terjedő „Nagy-utczán” maradt kevés hely. Ebben az utczában hét török ház állott, melyeket Mercy a polgárok használatára engedett át.* A helybenmaradt lakosság róm. kath. vallású dalmatákból és örményekből, gör.-kel. n. e. vallású szerbekből, maczedón görögökből, oláhokból s néhány zsidó családból állott. A szerbek és oláhok túlnyomó részben már a török hódoltság alatt a Nagy- és Kispalánk külvárosokban laktak s önállóan szervezett községet alkottak, barátságos jó viszonyt tartván fenn a várbeli törökökkel és a mohamedán hatóságokkal. Minthogy a két külvárosban a szlávok voltak többségben, helyi igazgatásukat rácz községnek nevezték.* Temesvár visszafoglalásakor Muncsia Miklós volt a rácz község bírája. Muncsia a megszálló német katonaságnál tekintélynek örvendő ember volt, mert a vár ostromzárlata, alatt Vladiszávlyevics Joannicius temesvári szerb püspökkel éjtszakának évadján többször kilopódzott a német táborba s Jenő herczeget pontosan értesítette a várbeli állapotokról s a török hadvezérlet várvédelmi terveiről.
Jenő herczeg 1717 júl. 12-én írja a császárnak: „... und seyndt die aufrechthaltung der vorgewesten beschwürnusvollen Postirung in dem Temeswarer Banat, wie nicht weniger die davon vorläufig gemachte einrichtung sowohl des Provincialis, als Cameralis und Militaris, dann die vorsichtige zubereitung zu den angegangenen operationen des gegenwertigen Feldzugs (Belgrád ostromát érti) sattsame Kenndzeichen seines (Mercy) ohnermideten Eyfers und besonderlichen activität.” (Arneth: id. m. II., 527. 1.)
Preyer János: Monogr. d. kön. Freistadt Temesvár, 55–57. ll.
A temesvári rácz község pecsétje megvan a városháza régiséggyűjteményében. Czímerlapján Szt.-György képe látható. Körirata: Sigillum ... Gentis Rascianorum Graeci Ritus.
