Lakossági megélhetés
Lakossági megélhetés
Griselini szerint Temesvár polgári lakossága akkor 6718 lelket számlált. Preyer egykorú hivatalos kimutatások alapján 845 róm. kath. vallású és 554 szerb és oláh gör. n. e. vallású családra teszi Temesvár az időbeli lakosságát. A várban mindössze 156 magánház állott 555,872 frt értékben, melyekre 324,789 frt adósság volt betáblázva. A város évi adójövedelme 18,762 frt 22 1/6 kr., az évi vásárok összes jövedelme pedig 692 frt 20 1/2 kr. volt. A polgári elem zöme a város minden részeibe, letelepült különféle iparosokból állott. Ekkor már képviselve voltak Temesvárott úgyszólván az összes iparágak.
A megélhetési viszonyokról a következő följegyzések tájékoztatnak: egy oka (2 1/4 font) legjobb minőségű halnak az ára 14 kr. volt; egy font marhahús 3 kr.; egy font borjúhús nyáron 3 kr., télen 4 kr.; egy font gyertya 9 kr.; egy itcze sör 4 kr.; egy pokrócz 1 frt; egy oka gyapju 7 1/2 kr., egy mázsa 5 frt 31 1/2 kr.; egy mérő búza 1 frt 48 kr.; napi élelmezés a polgári kórházban 6 kr.; ötszobás lakás mellékhelyiségekkel évi 80 frt. Az egyemeletes „Trombitás” vendéglő italmérési joggal együtt 5400 frton adatott el.
Hatvanhárom év múlt el azóta, hogy Temesvár a félhold uralma alól felszabadult. E hosszú idő alatt, elszakítva az anyahazától, a Temesi-Bánság fővárosaként osztrák kormányzat vagyis a bánsági adminisztráczió fennhatósága alatt állott. Mercy dicső emlékezetű és Brigido József jóindulatú és érdemes kormányzatát kivéve, az adminisztráczió többi elnökei vajmi keveset vitték előre a várost. „A császári osztrák és cseh hivatalnokok fakereskedést űztek a tartományban, csatornákat ásattak, házakat építettek, de mindezt nem az állam, hanem a maguk számára. A parasztok robotoltak, hogy a hátuk belegörnyedt, de nem a kincstár, hanem a hivatalnokok hasznára. Előfogatot ingyen kellett szolgáltatni és a praesidens úr komornyikja csak úgy előfogaton járt, mint az ura. A katonaság számára történő szállítmányoknál a pénzt a hivatalnokok rakták zsebre. Ha valamelyik alattvaló moczczanni mert, a botnak és korbácsnak volt elég dolga. Egy bánáti parasztnak sem volt igazi birtoka, kivéve a német telepeseket; a többi csak haszonélvezetül bírta ingatlanát és gyermekeire nem hagyományozhatta. A gyalázatosságot a német tisztviselők annyira űzték, hogy 30 frtért a legelső jöttmentnek a kívánt parasztbirtokot átadták és előbbeni gazdáját családostul elkergették.”* Az ilyen igazgatás végre is megbosszulta magát. Sűrűn mentek föl a panaszok és titkos följelentések Bécsbe, míg végre II. József személyes tapasztalatai is igazolták a vádakat. Mária Terézia 1777-ben, megemlékezve koronázási esküjéről és a magyar nemzet iránt tartozó kötelességeiről, elhatározta: visszatérni a törvényes alaphoz, véglegesen megszüntetni az eddigi idegen és jogtalan kormányzatot s Délmagyarorszagnak az anyahazához való visszakapcsolásával, az ősi vármegyéknek fölélesztésével magyar alkotmányos törvények alá rendelni ezt az országrészt.
Böhm: Délmagyarország r. tört. II., 99–100. ll.
Ezzel Temesvár történetében új korszak vette kezdetét.
