Savoyai Jenő ünneplése
Savoyai Jenő ünneplése
Savoyai Jenő névnapját és 43-ik születésnapját ünnepelte éppen, mikor Temesvárt és annak tartomány „Károly császár számára” birtokba vette. A vár elfoglalásáról tüzetes jelentéseket küldve az udvarnak, első gondja volt, hogy Temesvárt és a temesi tartományt, a „császár számára oly hasznossá tegye, a mennyire csak lehetséges”.* E végből már a bevonulás napján oly férfiú után nézett tábornokai karában, kire „az új foglalású területen nemcsak a tartomány őrizetére kirendelt hadtest főparancsnokságát, de a polgári és politikai kormányzatot is bízni lehetett s kiben meg volt a képesség, hogy az uralkodóház érdekeit és a lakosság jólétét egyaránt előmozdítani tudja.*
„... für den Kaiser so nutzbringend als möglich zu gestalten.” (Arneth: Prinz Eugen v. Savoyen II., 407. l.
„... gleichmässig zum Nutzen des Kaiserhauses, wie zum Wohle der Regierten.” (Arneth, id. m. II., 408. l.)
Választása gróf Mercy Claudius Florimund lovassági tábornokra esett. Mercy kiváló kegyben állt mind a császárnál, mind magánál a herczegnél. Ötvenéves, rövidlátó, köszvényes ember volt, mikor Savoyai Jenőtől a felelősségterhes, nagyfontosságú kormányzói megbízást elfogadta.
A temesvári táborban értesült a herczeg a ritka kitüntetésről, melyben őt XI. Kelemen pápa az egész kereszténység hálája fejében részesíté. A pápa Rasponi cavaliere követtel magasztaló brevét küldött neki, megbízván egyszersmind a követet, hogy az egyház fejének megtisztelő ajándékait kézbesítse a herczegnek: egy drágagyöngyökkel és a Szentlélek képével hímzett hermelines hadvezéri piros kalapot és egy ezüstmarkolatú díszkardot, melyen a pápai czímer dombormű vésete volt.
Jenő herczeg, ki már aug. 25-én érkezett a temesvári táborba, csak nov. 2-án hagyta el Temesvárt. Tehát két hónapon túl foglalta le őt itten kötelessége. Okt. 26-án köszönte meg „ex castris ad Temesvarini (így) positis” Kelemen pápának az ajándékot.* Utasításokat hagyván Mercynek a csapatok téli elszállásolása és a hadműveletek folytatására nézve, nov. 2-án a portugáli herceg kíséretében Bécsbe utazott. Nov. 6-án már Budán volt. Onnan Győrre indult, hogy megfelelő 62hadi ünnepségek közepette, a visszafoglalt Temesvár főpásztorának, gróf Nádasdy László csanádi püspöknek és győri kanonoknak kezeiből vehesse át a pápai jelvényeket.* Azonban Nádasdy, az „udvarias, kellemes, jókedvű öreg úr” – a mint őt Lady Montagne nevezi,* – nem fogadta el a felhívást, állítólag azért, mert Győr nem az ő egyházmegyéjéhez tartozott. És így nov. 8-án, az ünnepélyes átadásnál, a mi a győzelmes herczeget Győrre kísérő magyar bandériumok jelenlétében a székesegyházban ment végbe, Kondor apát működött közre.* Savoyai Jenő másnap délben Bécsbe érkezett és azonnal kihallgatásra ment a császárhoz s az özvegy császárnéhoz, szóval is jelentést téve a temesvári eseményekről. November 19-én a császárné névnapján, gróf Althan Mihály főistállómester Jenő herczeg tiszteletére nagyszerű lakomát adott, melyen a portugáli herczeg is résztvett, számos főúrral együtt. A portugáli herczeg nem győzte eléggé csodálni a süteményféléket, melyek Savoyai Jenő temesvári győzelmének főbb eseményeit: Temesvár ostromát, a török fölmentő sereg visszaverését, a Nagypalánk városrész vívását s a vár megvételét tüntették fel.*
Bécsi cs. és kir. hadügyminiszt. levtr.
Arneth: id. m. II., 409–410. ll.
Letters of Lady Montagne, Pétervárad, 1717 jan. 30. – Worthley Montagne lady 1717 elején férjével, Worthley lorddal diplomácziai küldetésben Magyarországon keresztül Konstantinépolyba utazván, jan. 17-én Győrött Nádasdy püspök látogatását fogadta, ki arra kérte őket, hogy másnap nála ebédeljenek. Minthogy azonban útjokat folytatni kellett, a meghívást nem fogadhatták el. Erre a püspök néhány kosár déli gyümölcscsel, különféle magyar borokkal s egy frissen lőtt fiatal őzzel kedveskedett a főúri angoloknak. Ekkor jegyezte a lady érdekes úti emlékkönyvébe a Nádasdyról mondott szavakat, írván róla többi között azt is, hogy „ez a főpap nagy tekintélynek örvend az országban és az ősrégi Nádasdy-családból származik, mely Magyarországban már századok óta kiváló szerepet játszik”.
Marczali: Magyarorsz. tört. III. Károlytól a bécsi kongresszusig.
Wienerisch. Diarium egykorú tudósítása.
Ugyanazon a napon Szegeden is megünnepelték Temesvár visszafoglalását. Nádasdy László, csanádi püspök, leutazott székhelyére, Szegedre és szintén nov. 19-én, Erzsébet napján „a királyi ház iránti hódolata jeléül, de meg azért is, mert a csanádi püspökség Savoyai Jenő herczeg temesvári dicsőséges hadjárata következtében a több, mint 980 (?) várost, mezővárost és falut magában foglaló Temesi Bánsággal megnagyobbodott, a szegedi helyőrségi templomban ünnepélyes hálaadó istenitiszteletet tartott, katonazene kísérete mellett. A püspök délben fényes lakomát adott gróf Herberstein Ernő tábornok és szegedi várparancsnok tiszteletére, melyen a Szegeden állomásozó Baden-Durlach és Starhemberg ezredek tisztikara is résztvett. Az ezredek egy része jelen volt Temesvár ostrománál!*
Wien. Diarium egyk. tudósít.
