Franczia háborúk
Franczia háborúk
Semmi nyoma annak, hogy a franczia háború különösebb hatással lett volna a temesvári polgárságra. Folyt minden a megszokott mederben; a város csak a saját érdekeivel törődött és még akkor sem indult meg, mikor XVI. Lajos és Mária Antónia nyaktilón történt halálának híre Temesvárra érkezett. Megtartották a farsangi vigalmakat és megnyitották 1794-ben a német városi színházat. Legfeljebb azt vették tudomásul, hogy a „császár fegyverei győztek a francziákon” és hogy 1796-ban megköttetett a béke.
Mikor azonban a fiatal Bonaparte Napoleon vette kezébe a franczia hadak fővezérletét és azt tűzte czélul, hogy a republikát elismerni vonakodó Ferencz császárnak Bécsből fogja diktálni a békeföltételeket s mikor a német tartományokban már a föld népe is tömegesen állott fegyver alá, Magyarországon pedig elrendelték az ujonczok gyors táborba küldését: csak akkor váltotta fel a temesváriak közönyét a félelem. A magisztrátus most már készséggel járult a hadi költségekhez és sietett ujonczait felszerelni és a hadsereghez bocsátani. A válság közepette I. Ferencz 1796 nov. 6-ára Pozsonyba hívta össze az országgyűlést „a vallás és haza, a trón és alkotmány, a nemesi jogok s kiváltságok védelmére, az isteni és emberi jogokat és törvényeket eltipró franczia nép ellen”. A városi tanács okt. 5-én tárgyalta a királyi meghívólevelet és ugyanakkor Páva Ignácz polgármestert és Czvetkovics Pál főjegyzőt választá követekül. „A követeknek 96adott utasításon eléggé meglátszik – írja a város országgyűlési képviseletét ismertető Bellai, – hogy fenyegető vész balsejtelmeinek hatása alatt készült.”*
Bellai: Temesv. képv. az országgyűl.
Közeledés észlelhető a nemzeti fölfogáshoz az utasításnak azon pontjában is, mely a jobbágyság sorsának enyhítéséről és nyomasztó terheinek súlyáról szól. A mehalai-jószág átvétele ügyében eszközöljenek ki a követek fizetési moratoriumot. Menjenek föl a királyhoz is. Törekedjenek továbbá arra, hogy a temesvári mesteremberek, a városi ipar felvirágoztatása czéljából, új kibővített czéhprivilégiumot kapjanak. S minthogy a temesvári kamarai adminisztrácziónak más városba áthelyezése terveztetett: hassanak oda a követek, hogy ez a kormányszék Temesvárott maradjon, mert az áthelyezés kárára lenne a városnak. Szerkesszenek a követek kérvényt és emeljék ki, hogy a kamarai hivatalokat befogadó épületek nagy értéket képviselnek, miért is azoknak más czélra fordítása nemcsak sok költségbe kerülne, de az épületek értéke is csökkenne, holott a városi árvák 400.000 forintnyi pénze jobbára azokba van fektetve. De a város iparát és kereskedelmi forgalmát jelentékenyen megkárosítaná az áthelyezés.*
U. o.
A király személyes megjelenése az országgyűlésen és hivatkozása a magyarok hűségére, mely Mária Terézia idejében a birodalmat megmentette, oly nagy lelkesedésre ragadta a rendeket, hogy József főherczeget egyhangúlag nádorrá választván, hadi segedelmül 50 ezer újonczot, 10 ezer lovat, 20 ezer ökröt, két millió 400 ezer mérő rozsot és három millió 760 ezer mérő zabot ajánlottak föl a királynak; felhatalmazván őt, hogy szükség esetén közönséges nemesi fölkelést is hirdethessen. A követek javasolták a magisztrátusnak, hogy a városra eső hozzájárulási hányad beszállításával ne késedelmeskedjék. Legalkalmasabb szállítónak a temesvári Pausenbergert vagy a pesti Gamperl kereskedőt ajánlották. A fönnebbi összegből Temesvárra 4656 p. m. búza és 7394 mérő zab vettetett ki. Azonkívül köteles volt a város 38 ökröt és 40 forintot, 19 lovat és 28 frt 48 krt adni. Temesvár tehát szép összeggel támogatta a francziák ellen táborba szálló hadsereget. Megtudjuk a követek jelentéséből, hogy a város legfőbb gondja még mindig a „veszendőbe menő” Mehala. Mondják a követek, hogy már kétszer jártak e miatt Bécsben az udvarnál, tárgyaltak Keresztury ágenssel is, de egyelőre minden siker nélkül.
Az 1802, 1805, 1807, 1808 és az 1811–1812-ik évi országgyűlések tárgyalásainak köréből semmi olyast nem emelhetünk ki, a mi Temesvárra nézve közvetetlen jelentőséggel bírt volna. A napoleoni háborúk követelte nemesi fölkelésekben Temesvár derekasan kivette a maga részét. Banderiális hadát Temes és Torontál vármegyék bandériumaival egyesítve küldé a francziák elé, az ország éjszaknyugati határára és Bécs védelmére. 1808-ban az országgyűlés városonként a „polgárhad” felállítását rendelvén el, a háborús zavarok idején ez a városi polgárokból szervezett fegyveres csapat állt őrt a fővártán, a vár kapuinál és a bástyákon és ez őrködött 1809-ben is a Bécsből Temesvárra szállított kamarai kincstár biztonsága fölött.
