Követi utasítások
Követi utasítások
A követeknek adandó utasítások tárgyában az azokat szerkesztő bizottság, a város polgármesterének elnöklésével, május 27–28-án ült össze. Érdekes megemlíteni, hogy a bizottságban maga Koppauer első követ is résztvett. Az utasításokból kiderül, milyen ügyek foglalkoztatták akkor az ország színpadán első lépését megtevő fiatal sz. kir. várost. Általánosan arra kötelezik a követeket, hogy esküjök értelmében a város javának előmozdítására törekedjenek és megtegyék mindazt, mit a haza üdvére jónak és helyesnek találnak.
Utasíttatnak a város követei, nevezetesen:
1. Hogy a város nevében ő felsége előtt jobbágyi hódolatukat nyilvánítsák. – 2. Kérvényt nyujtsanak be a királyhoz és az országgyűléshez, „hogy az ország szívéhez visszacsatolt Temesi Bánság fővárosa, Temesvár, a többi sz. kir. városok módjára az országgyűlés által törvényesen beczikkelyeztessék és összes kiváltságai, jogai és előnyei elismertessenek és szentesíttessenek”. – 3. Kutassák és tanulmányozzák a régibb sz. kir. városok szervezetét, nevezetesen az adórendszert, az illeték- és adószedési eljárást. S ha e téren valami újat és hasznosat találnak, terjeszszék azt az országgyűlés elé, hogy a város adózási rendszere legalább is olyan legyen, a minő Szeged városáé. – 4. A serfőzés joga az ország összes városaiban a városok korlátlan, szabad rendelkezése alá esvén, igyekezzenek a követek kieszközölni, hogy a szabadalom-levélben a kincstárnak fenntartott ezen jog Temesvárnak is megadassék. – 5. A város jövedelmi forrásait főképpen a behozott élelmiczikkek és italok után szedendő illetékek képezvén, mentessék föl a város a vámszedési jogért a kincstárnak járó évi 1500 forint átalányösszeg fizetésétől és mentessenek fel a polgárok attól, hogy az életszükségleti czikkek után adót fizessenek. – 6. Utasíttatnak a követek arra nézve is, hogy a város a hús és egyéb élelmiczikkek árának megszabása (Limitirung) körül saját hatáskörében eljárhasson.*
U. o.
Temesvár szabad királyi várossá emelésének törvényes elismerése és beczikkelyezése dolgában példás buzgóságot fejtettek ki a követek. Fáradozásaikban a budai kir. helytartótanácsnál alkalmazott Keresztury udv. ágens volt segítségükre. Szept. 17-én Bécsbe is felutaztak a királyhoz kihallgatásra. Koppauer tolmácsolta a város hódolatát, élőszóval ajánlva a felség jóindulatába a város beczikkelyezési 95ügyét. Az országgyűlésen 1790. évi decz. 7-én szóvátették: vajjon Temesvár a sz. kir. városok sorába fölvétessék-e? A státusok és rendek úgy okoskodtak, hogy a II. József által sz. kir. városokká emelt városok – mivel a kir. városok szaporítását a törvény ellenzi – továbbra is hagyassanak meg rendezett tanácsú városoknak. A többség már-már eldöntötte Temesvárnak előbbeni állapotában való meghagyását, midőn gróf Zichy Károly, országbiró fordított a dolgon. Ő megegyezőnek találta Temesvárnak kir. várossá emelését mind a törvénynyel, mind a közjóval. Hivatkozott a király óhajára is, melyet a város követei Bécsben jártukkor kieszközöltek. De Bihar és Somogy követei hevesen kikeltek Temesvár rangemelése ellen és azt a napirendről levétetni kívánták. Ellenben Temes vármegye követei, Laczkovics István és Vörös Ignácz, Zichy Károly grófhoz csatlakoztak és nemcsak nem ellenezték Temesvár beczikkelyezését, hanem a megye megváltozott hangulatához képest, főleg azon indokból, hogy Temesvár polgárságának a magyar nemesek és a szentkorona tagjai közé fölvétele által a hosszú időkön át elidegenített, város szorosabban fog fűződni, a hazához siettetni kívántak a város kiváltságlevelének törvényes megerősítését. Bács vármegye követei szintén méltányosnak találták azt. És így a túlnyomó többség elfogadta Zichy javaslatát. Mint külön kérdést tárgyalták: legyen-e Temesvárnak és a II. József által felszabadított többi városoknak helye és szavazati joga az országgyűlésen? Itt is Zichy állásfoglalása győzött. A követek nagyobb része abban állapodott meg, hogy legyen; nehogy e jognak megtagadása szokatlan helyzetet teremtsen az országban.*
Gálffy: Temesvárnak a sz. kir. városok sorába fölvétele. (Délm. tört. és rég. Értes. 1880. évf. 168. 1. – 1790. évi Országgyűl. Napló.)
A koronázás után még négy hónapig tartott ez a nevezetes országgyűlés, mely az alkotott 64. törvényczikkely közé Temesvár sz. kir. város privilégiumát is beiktatta. A szentesítést azonban, II. Lipót halála miatt, csak utóda, I. Ferencz király adta meg két évtized multán, 1824. évi aug. 27-én.
