Temesvár a reformtörekvések mellett
Temesvár a reformtörekvések mellett
Az 1825-ki országgyűlésre a városi bandériumnak egykori lelkes kapitányát, ez időben már temesvári polgármestert, Klapka Józsefet, negyvennyolczas tábornokunk atyját, választották meg első, Nikolics András városi főjegyzőt pedig másodkövetül. A követi utasítás most már javarészben megegyezett a többi törvényhatóság utasításaival. A reformhaladás eszméje nyilt kifejezést nyert benne. A város hangsúlyozza, hogy az országgyűlésen a nemzet sérelmei, melyek a törvényes kormányzatot lehetetlenné teszik, minél előbb orvosoltassanak, az ország kérelmei tárgyaltassanak és ő felsége minden harmadik évben, szükség esetén rövidebb időközben is, országgyűlést hívjon össze. Sürgessék a követek, hogy Temesvár, mint a Délvidék metropolisa és kereskedelmi empóriuma, rendezett kereskedelmi-, vám- és iparviszonyokhoz jusson és azok az akadályok, melyek által a honi ipar és kereskedelem a külföldi érdekeket felkaroló vámrendszer miatt megkárosíttatik, elháríttassanak. Kiemeli a magyar nyelv hivatalos használatának szükségességét.* „Ezek mellett igyekezzenek a követek a város javát minden erejükből előmozdítani és a mehalai jószág ügyét szorgalmazni.” A városnak az országgyűlés tárgyalásai iránti élénk érdeklődését a pótutasításokból látjuk, melyek a folyamatban levő viták minden lényeges mozzanatának a tanácscsal való közlését kérik a követektől. S azok e kívánságnak oly lelkiismeretesen feleltek meg, hogy 46 kimerítő jelentésük úgyszólván teljes képét tünteti fel az 1825–27-ki nevezetes országgyűlésnek.* Mehaláról, mely nagyfontosságú vagyoni kérdése volt Temesvárnak, azt jelentik a követek, hogy átvétele újabb akadályokba ütközik és fáradozásuk előreláthatólag kevés eredményre fog vezetni.”*
Bellai: Temesv. képv. az orszgy.
U. o.
U. o.
Ugyanilyen szellem nyilvánul az 1830-ik évi koronázó és az 1832–36-ik évi reformáló országgyűlésekre küldött követek utasításában is. Temesvár a nemzet többségéhez csatlakozik és át van hatva a szabadelvű reformok szükségességétől. Ezek tárgyalására a város ismét Klapka József polgármestert küldi Pozsonyba, ki a nemzeti reformeszméknek lelkes képviselője és az ország követei körében legszélesebb ismeretséggel dicsekedhetik. Az utasítás 2-ik pontjában kijelenti a város, hogy követei „mindama kérelmeket és kívánatokat, melyeket az ország többi városai az országgyűlés elé terjesztenek, a maguk részéről is sürgetni fogják”. A harmadik pontban: „Midőn a varosok rendezésének kérdése kerül napirendre, a követ urak a többi városok követeivel együtt oda törekedjenek, hogy a városok egyenként külön-külön nyerjenek szavazati jogot az országgyűlésen. Törekvésük biztosabb elérésére szervezzenek küldöttséget, mely ezt a jogos követelést a király elé is vigye és kedvező elintézését kérte”. A hetedik pontban: „A mehalai jószág dolgát a követek ezúttal is szorgalmazni fogják”.* – Klapka és követtársa, Bakics János 98városi kapitány, minthogy a túlzók már az Ausztriától való teljes elkülönítést és a magyar katonaságnak az osztráktól teljes elválasztását követelték – a mi akkoriban vakmerőségnek látszott – a kormánypárthoz csatlakoztak, Mehaláról pedig azt írja Klapka a tanácsnak, hogy hasztalan járván Bécsben az udvarnál, ez az ügy már vesztett ügynek tekinthető és minden ez irányban tett kísérlet „vox clamantis in deserto”.*
U. o.
Bellai: Temesv. képv. az orszgy.
