Alkotmányhűség
Alkotmányhűség
A polgárságnak ez az egészséges közszelleme a nemzeti újjáébredés és a szabadságharcz korszakában fényesen kiállotta a tűzpróbát. A XIX. század első felében a városi lakosságnak fele német, másik fele vegyesen szerb-, román- és magyarajkú volt; s habár a magyar elem a legkisebb arányban (10%) volt képviselve, mégis azt látjuk, hogy a polgárság és a képviselőtestület e maroknyi magyarságnak engedte át a politikai és törvényhatósági ügyek vezetését. A közös haza sorsának és a város közügyeinek intézésében a nemzetiségek félretették minden külön nemzetiségi politikát és lelkesedéssel egyesültek a magyar nemzeti állam szolgálatában. Német nemzeti politikának semmi nyomát sem találjuk; a szerbek és románok csak afölött őrködtek, hogy a városi tisztikarban aránylagosan képviselve legyenek, de még ezek sem kívánták meg soha azt – a mi némely délvidéki városban még ma is dívik –, hogy a közgyűlési jegyzökönyvek az ő nyelvükön is vezettessenek. Ha pedig végiglapozzuk a magyar nemzeti ügy érdekében hozott közgyűlési határozatokat, büszkeséggel olvashatjuk azokban azt a jellemző és lélekemelő feljegyzést, hogy a határozatot egyhangúlag, hozták.
A márcziusi eseményeket a polgárság lelkesedéssel ünnepelte; a szabad királyi városokról alkotott 1848. évi XXIII. t.-cz. alapján való átszervezkedés díszes ünnepség között ment végbe. A városi képviselőtestület erősen bízott a nemzeti 112ügyben; a nemzetőrség szervezésében és a honvédek toborozásában a törvénytől és a nemzeti kormánytól reáruházott kötelességén túlmenő áldozatokat hozott; a kormánytól elrendelt gyűjtéshez 20.000 pfrtnyi adományt ajánlott fel; a toborzás azonnali foganatosíthatása czéljából a városi képviselők nyomban a közgyűlésben maguk adták össze a foglalópénzt; a szomszédos községeknek a szerviánusok betörései ellen mozgó nemzetőrséggel mentek segítségükre. De sajnos, Temesvár polgársága előbb, mint bárhol, érezte az osztrák katonaság ellenséges indulatát, s a jelentékeny helyőrségnek módjában állott a nemzetőrség lefegyverezését nyílt erőszakkal végrehajtani. Az 1848 október hó 12-iki közgyűlési jegyzőkönyvben a hazafias megdöbbenés hangján találjuk a lefegyverezés tényét megörökítve.
