Ipari munkásházak
143Ipari munkásházak
Ipari munkásházaknak, állami támogatás mellett leendő építésére is vállalkozott a város közönsége. Mivel a városban túlnyomólag ipari munkások (kb. 13.000) laknak, a kikre az 1907. évi 46. t.-cz. jótéteményei ki nem terjednek, a város azt kérte a kereskedelemügyi minisztertől, tegye lehetővé, hogy hasonló támogatás mellett a város ipari munkásházakat is építhessen. Erre a minisztérium 1909 nov. 22-én kelt rendeletével kilátásba helyezte, hogy a várostól építendő ipari munkáslakóházak telkeibe és épületeibe befektetendő összes tőke harmadát, de legfeljebb 200.000 koronát az állam négy évi egyenlő részben magára vállalja. E szerint tehát az esetben, ha a város 600.000 korona költséggel épít ipari munkáslakóházakat, az állam 200.000 koronát megtérít a városnak, úgy hogy a város a házbéreket oly összegben állapíthatja meg, mintha az épületek csak 400.000 koronába kerültek volna. A város azonban az építendő munkáslakóházakat csak bérbeadhatja s azokat állandóan jó karban tartani köteles. Az ipari munkások tehát nem szerezhetik meg a ház tulajdonjogát, s így aligha lesz lehetséges számukra egy-családos házakat építeni, mert a város nem vállalkozhatik 100–200 bérház jókarban tartására.
A város a minisztérium rendeletében foglalt feltételek figyelembe vételével, az 1910. évi február hó 28-án tartott közgyűlésben a mérnökségtől előterjesztett vázlattervek alapján, a gyárvárosi meghosszabbított Magyar-utcza mentén, a villamos vasúti központ és gyapjúfonal-gyárral szemben fekvő háromszögletes telken három nagyobb emeletes bérháznak 14–14 egyszobás lakással és a sarkokban három kisebb emeletes bérháznak 4–4 kétszobás lakással való felépítését határozta el, hozzávetőleg 210.000 korona költséggel és felhívta a mérnökséget, hogy a részletes tervrajzokat, költségvetéseket és bérszámításokat elkészítse. Egyúttal azonban a város felterjesztést intézett a kereskedelemügyi minisztériumhoz, hogy a kisiparosok és a gyári munkások részéről nyilvánult kívánsághoz képest, a kilátásba helyezett 200.000 korona államsegély egyharmadának igénybevételével, az ipari munkások számára is engedje meg egy-családos házaknak eladás czéljából leendő építését. Ez a felterjesztés azonban nem járt sikerrel, mert a miniszter 1910 aug. 11-én 25348. sz. a. kelt rendeletével kijelentette, hogy a kérelmet sajnálatára nem teljesítheti, mert fontos iparfejlesztési érdekek kívánják, hogy az államsegély igénybevételével keletkező ipari munkásházak, állandóan az ipari munkásság részére szolgáljanak lakóhelyül, a mely czél, ha elidegenítésük lehetővé válik, nem biztosítható. Természetes, hogy ennek következtében a város vállalkozási kedve erősen megcsappant és a bérházakat csak 1912-ben fogja felépíteni.
