A XIX. század ipari fejlődése.
A XIX. század ipari fejlődése.
Az 1840-es években még mindig nem dicsekedhetett Torontál nagyobb ipari lendülettel. A torontáli lakosok csaknem egyedül földmíveléssel és marhatenyésztéssel foglalkoztak. Mesteremberei a mezővárosokban számosak s 1836-ban, az összeíráskor, 2882 jobbágyi kézmívest találtak; szárazmalom volt 1165, vízimalom vagy szélmalom öt, az uraságokét ide nem számlálván. Sörház is több helyen van, Karácsonyi Lukácsnak pedig a kis-bikácsi pusztán áll fönn igen nevezetes pálinkafőzőháza, gőzkészülékekkel. Az újszegedi (mely akkor Torontálhoz tartozott) hajógyárakban a legjobb, legerősebb és legnagyobb hajók készülnek egész Magyarországon. (Fényes: Magyarország mostani állapotja, 1839. IV. kötet, 381. oldal.)
A szabadságharcz és az ezt követő abszolutizmus meglehetősen hátráltatta az ipari haladást, melynek szabadabb mozgása csak a kiegyezés után és jelentékenynek mondható fejlődése csak a legújabb években következett be. Az 1890. évi 237népszámláláskor a vármegye (Pancsova törv. hat. város kivételével) 574.187 lakosa közűl 58.866 foglalkozott iparral; 1900-ban pedig 590.318 közül 63.869. Ez utóbbi évben az iparral foglalkozók közűl 26.423 volt a kereső és 37.446 az eltartott, vagyis száz keresőre esett 146 eltartott. A keresők közűl tulajdonképeni iparral foglalkozott 25.624, házi- és népiparral 681 és vándoriparral 118. A keresők közűl 13.473 az önálló iparos és 12.151 a segédszemély. Iparral mellékesen foglalkozott 20.537 lakos. Húsznál több segédszemélyt alkalmazott 21 vállalat, még pedig összesen 1112 munkást. Ezt a számot azonban a mai állapot többszörösen fölülmulja. Bár a kisipar ma is tekintélyes, azért a nagyobb ipartelepek száma is örvendetesen szaporodik és egészséges elosztódásként állapíthatjuk meg, hogy a gyáripar nemcsak városokban, hanem nagyobb községekben is jelentős telepeket állít. Az egyes iparágakat a következőkben ismertetjük:
