Csekonics József.
Csekonics József.
Csekonics József, szül. 1757 febr. 22-én, Kőszegen. Atyja, Pál, birtokos és a kerületi tábla bírája, anyja, nemes Kanicsár Mária volt. Alig 17 éves korában állott be a katonai szolgálatba, a Dajasassa nevet viselő vértesezredbe, hol 1777-ben hadnagy lett. 1778-ban főhadnagyként átlépett a Modena (később Seszvitz) vértesekhez és itt 1783-ban – 26 éves korában – másodosztályú századossá lépett elő. 1787-ben őrnagy, 1789-ben alezredes lett, majd 1790-ben az ezredesi rangot nyerte el; 1806-ban tábornok és a nemesi insurrectionális sereg egyik dandárnoka. 1799-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta meg. Katonai szolgálatának legelejétől kezdve a lótenyésztés ügyének szentelte magát. Már 1783-ban, gróf Hoditz tábornok és pótlovazási felügyelő mellett, részletes tervezetet dolgozott ki, hogy miként lehetne a magyarországi lótenyésztést állami gondozással emelni és felvirágoztatni. Ezt II. József császár elé terjesztette, ki őt Bécsbe rendelte föl, hol egy bizottság hosszú tárgyalások után Mezőhegyest jelölte ki a felállítandó állami ménes helyéül és az építkezés felügyeletével és a törzsménes elhelyezésével Csekonics kapitányt bízta meg. Csekonics kapitányt e szervezési munkája közben, a helyszínen lepte meg, 1786-ban, a Cherzonba utazó II. József császár és a látottak fölött legnagyobb elismerését nyilvánítva, őt elsőosztályú századossá léptette elő, megbízta a magyar- és erdélyországi pótlovazási teendőkkel és »magyar ménes és pótlovazási parancsnok« czímmel ruházta fel. Ugyanez időtájt teremtette meg Mezőhegyesen a nagyobbmérvű marhatenyésztést is és nyert megbízást arra, hogy Bécs és környéke hússzükségletének fedezésére Mezőhegyesről és a másutt is bérelt pusztákról ökröket szállítson fel. Schwartner statisztikája szerint az így felszállított ökrök száma az 1775–1791. években hetenként 1000–1200 drb volt és ezenfelül még a hadsereg számára is nagymérvű marhaszállításokat eszközölt. 1789-ben az állam részére megvásárolta gróf Szápáry Józseftől a 6600 holdas komárommegyei Bábolna-pusztát és azt a mezőhegyesi ménes-intézet fiókjává alakította át. Csekonics a mezőhegyesi ménesintézetet és az országos ménes- és remondaügyeket 1806-ig, tehát 21 éven át vezette, a midőn az insurgensek brigadérosává nevezték ki. Hírneve és alkotásai a külföldre is elhatoltak; így a franczia Marmont marechal, raguzai herczeg, kit. I. Napoleon császár Illyria főkormányzójává tett, Mezőhegyest meglátogatva, így nyilatkozott: »A gazdasági kezelés eredményei csodálatraméltók, kivált egy francziára nézve, a kinek hazája ehhez hasonlót föl nem mutathat ... Ha a lótenyésztésnek egy ilyen jól, átgondolt tervezete Francziaországban elfogadtatnék, akkor talán ott is elérhető lenne az ittenit megközelítő eredmény. Azokat az elveket, a melyek Mezőhegyes létesítésekor kitűzettek, a követett kezelési irányzatot és ama számtalan előnyöket, a melyek ezekből folynak, eléggé dicsőíteni nem lehet« – Csekonics, barátjai rábeszélésére és a felsőbb helyről is nyilvánított óhajra, megírta – negyven éves tapasztalata alapján – a lótenyésztés elveit és gyakorlati szabályait, mely műve »Praktische Grundsätze die Pferdezucht betreffend« czím alatt, Pesten, 1817-ben, nyomtatásban is megjelent. 1780-ban haszonbérbe vette a nagykiterjedésű torontálmegyei zsombolyai uradalmat a kincstártól, majd 1800-ban, a kiírt becsáron, örökösen megvásárolta és azt a teljes elhagyatottságból, szakszerű gazdasági berendezéseivel, községek telepítésével, kiemelte 273és a mai virágzó állapotának első alapját megvetette. Fáradalmas és nyugtalan élete utolsó éveit betegeskedve tölté és 1824 ápr. 26-án hunyt el Pesten. Hamvai Zsombolyán, a csitói családi sírboltban pihennek. Két neje volt, az első Templ Katalin, pesti patr. polgár leánya, a második Pribéri Jankovich Julia (meghalt 1835 decz. 10-én, Pribéri Jankovich János, udvari tanácsos, septemvir és báró Püchler Teréz leánya), kitől a ma élő utódai származnak.
Csekonics József.
