Schulpe György.
Schulpe György.
Schulpe György (Törökkanizsai) kiváló szocziológus és társadalomtudományi író. Szül 1867-ban Törökkanizsán. Beutazta majd egész Európát és külföldön a társadalomtudományokat és szocziális intézményeket tanulmányozta. Szépirodalmi működése mellett már 20 év óta szocziálpolitikával foglalkozik. A munkáslakás ügynek ő volt hazánkban a tulajdonképeni megindítója és a modern munkáslakás intézménynek meghonosítója. 1893-ban Pozsonyban munkástelepet alapított. E telepen van múzeum, fürdőház, betegszoba, könyvtárépület, Uránia-épület, két kettős kisdedóvóintézet külön-külön épületben elhelyezve. Schulpe több mint 600 hirlapi czikkben és nagyszabású úttörő szakmunkáiban lankadatlanul s hatásosan propagálta az összes modern szocziálreformokat. 1895-ben terjesztette fel a kormányhoz a munkáslakásokra vonatkozó, 1898-ban a tüdővész terjedésének meggátlására, a munkások testi épségének s egészségének megóvására, valamint a munkaközvetítés szervezésére vonatkozó javaslatát, melyeket a minisztériumok nagy figyelemre méltattak. A Schulpétól indítványozott összes intézkedések s intézmények miniszteri rendeletek s országos törvények útján hamarosan megvalósultak. A tuberkulózis terjedésének meggátlására vonatkozó majdnem összes állami s városi intézkedések is Schulpénak ebbeli kezdeményező javaslataira vezethetők vissza. Schulpe az 1895-ben tartott bordeauxi és az 1897-ben megtartott brüsszeli nemzetközi munkáslakás kongresszuson a m. kir. belügyi kormányt képviselte s a bordeauxi kongresszus Schulpét alelnökévé választotta meg. Pozsony város közönsége is elismerve Schulpénak a munkáslakások terén kifejtett úttörő s kezdeményező működését, majdnem egy egész városnegyedet hivatalosan »Schulpe György telepnek« nevezett el. Az ő propagandájára keletkezett a pozsonyi munkásközvetítő hivatal is, mely Schulpe elnöksége alatt, saját otthont alkotott, népszállóval, mely intézet legalább 170.000 koronát képvisel. Az ő elnöklete alatt a pozsonyi kereskedelmi alkalmazottak egylete esti szaktanfolyamot alapított, mely az egylet egyéb költségeivel szintén majd 200.000 korona tőkeösszegnek 293felel meg. Schulpe védnöksége alatt a pozsonyi munkás aggkor és rokkantbiztosítási egylet is nagy lendületet nyert. A néhai Simonyi Ivántól alapított közkönyvtár ügyét is lelkesen felkarolta. A pozsonyi munkásközvetítő hivatal, mely Schulpe sürgetésére keletkezett s melynek saját otthona Schulpe elnöksége mellett alakult, évenként 3000–4000 embernek melegedő szobákkal szolgál, szállója évenként 3000–4000 munkátlan embernek ad napokra hajlékot s e hivatal évenként átlag 3000 embert juttat kenyérhez s munkához. Ő kezdeményezte a Pozsony városi jóléti bizottság megalapítását, mely évenként ezreket áldoz a szegények segítésére és a csecsemő-védelemre. 1911 február 13-án ő felsége Schulpe Györgynek, társadalmi s kultúrális téren szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi udvari tanácsosi czímet adományozta. Ezenkívül számos bel- és külföldi kitüntetést és érdemrendet kapott, több külföldi tudományos intézet diszdoktorává és számos bel- és külföldi tudományos egyesület dísztagjául választotta meg.
Nevezetesebb irodalmi művei a következők: Szépirodalmi művek: Perlen aus dem Meere des Lebens. Leipzig, 1888. – Gedichte. (Leipzig, 1888). – Bolke v. Bardenfleth. (Leipzig, 1888. II. Auflage). – Lyrische Dichtungen von Brankó Radicsevics. Leipzig, 1891. – Felhők s csillagok. Budapest, 1889. – Liederkranz aus Alex. Petőfi’s lyrische Dichtungen. II. Auflage. München, 1891. – Aug im Auge. Lustspiel. Pozsony, 1891. – Aphorismen und Apersus. 1890. I. und II. Bp. – Harfe und Harnisch. Dresden II. Auage 1890. – Traun phantasíen. Leipzig. 1890. – Fremdenländische Blumen. Leipzig. 1888. – Germanische Gottersagen. Leipzig, 1887. – Das Land der Bajuvaren. Leipzig, 1887. – Hungarian melodies (Übersetzungen aus dem Ungarischen. London, 1893). – Nordische Kläuge. Leipzig, 1888. – Licht- und Schatten. Leipzig, 1890. – Die Tragikomödie der Liebe. Leipzig, 1892. – Sehnen und Suchen. Leipzig, 1894. – Tanulmányok az irodalom és kulturtörténet terén. Pozsony, 1890. – Pozsony és a harmadik egyetem. Pozsony, 1893. – Szocziálpolitikai művek: A munkáskérdés és a szocziális reformok. (Protestáns esték. Pozsony, 1899. II. füzet). – Die Socialreformbewegung in Ungarn. Pozsony 1891. – Munkáslakások. Budapest, 1903. – A munkáslakásokról. Pozsony, 1901. – A munkásvédtörvényhozásról. Pozsony, 1901. – Törvényjavaslatok a szocziálreformok terén. I. és II. kötet. Pozsony, 1900–1901. – A munkáslakásokról. Pozsony, 1902. – Les habitations ouvričres. Pozsony, 1895. – Les habitations á bon marché en Hongrie. Bruxelles, 1897. – Munkásügyi reformok I. és I I. kötet. Pozsony. – Városi szociálpolitika. Pozsony, 1909. – Tanulmányok a társadalmi erkölcs terén. Pozsony, 1909. – Sociáletische Studien. Pozsony, 1909.
