Szentkláray Jenő dr.
Szentkláray Jenő dr.
Szentkláray Jenő dr., csanádi apát-kanonok, történettudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, született 1843 január 21-én, Aracson, Torontál vármegyében. Temesvárott volt növendékpap és a budapesti tudományegyetemen végezte tanulmányait, hol bölcsészettudori oklevelet nyert. 1866-ban szentelték pappá. A délmagyarországi bányatelepeken eltöltött két évi káplánkodás után Nagykikindán lett elemi iskolai igazgató és reáliskolai tanár. 1869-ben a temesvári főgimnázium tanárává nevezték ki, hol nagy buzgóságot fejtett ki Temesvár magyarosítása érdekében. Ugyancsak ő alapította Ormós Zsigmond főispánnal a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatot, melynek első titkára volt. Ez időben szerkesztette a Történelmi Adattár czímű havi folyóiratot (1871–74). 1873-ban, Törökbecsén lett lelkész, 1882-ben az Akadémia tagjává választotta, 1883-ban egyetemi magántanár lett Budapesten, hol Magyarország legújabb történetét adta elő. 1885-ben a belgrádi szerb tudományos társaság, 1910-ben az újvidéki »Maticza« irodalmi társaság is tiszteletbeli tagjává választotta. Tagja a M. Tud. Akadémia történelmi bizottságának, az Archeológiai Társulatnak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Szent-István-Társulat tud. és irod. osztályának, a Magyar Heraldikai és Genealogiai és számos más tudományos társulatnak megalapítója és elnöke a délvidéki szépirodalmi Arany János-Társaságnak.
Munkái: Levelek egy kétkedőhöz. Irta: Balmes J., magyarította. Szeged, 1863. – 296Ciceró beszéde Manlius törvényjavaslata mellett. Tört., rég. és nyelvészeti magyarázó jegyzetekkel. Temesvár, 1870. – Észrevételek Temesvár physiognomiájának magyarosításához tört. és rég. alapon. U. o. 1872. – Emlékkönyv. U. o. 1873. – A tér és idő philosophiája. Budapest, 1875. – Torontáli őstelepek a Tisza mentén. Temesvár, 1877. – Nagy-Becskerek tereinek s utczáinak magyarosítása. Vonások a vidék és város történetéből. Nagy-Becskerek, 1879. – Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből. 1779-től napjainkig. Tekintettel III. Károly és Mária Terézia korabeli előzményekre. A dél-magyar törvényhatóságok által 300 darab aranynyal jutalmazott mű. Temesvár, 1882. – Gróf Niczky Kristóf életrajza. Pozsony, 1885. (Helikon 57.) – A dunai hajóhadak története. Kiadja a M. Tud. Akadémia történelmi bizottsága. Budapest, 1886. – A becskereki vár. U. o. 1886. – Úti képek a művelt nyugatról. Budapest, 1890. – Oláhok költözése Dél-Magyarországon a mult században. Budapest, 1891. – A társadalom nemzeti feladatai Dél-Magyarországon. Temesvár, 1897. – A csanád egyházmegyei plébániák története. I. kötet. A csanád egyházmegye története. I. rész. U. o. 1898. – Krassó vármegye őshajdana. Budapest, 1900. – Brocky Károly festőművész élete. Temesvár, 1907. – A szerb monostoregyházak történeti emlékei Dél-Magyarországon. Budapest, 1908. – Mercy Claudius Florimund gróf kormányzata a Temesi Bánságban. Budapest, 1909. – Szerkesztette egy évig a Torontál czímű hetilapot (1879–1880.) és a Szépirodalmi és Szépműtani Közleményeket. – Számos történelmi értekezése jelent meg a M. Történelmi Tárban, a Századokban, a Budapesti Hirlapban s más hazai és külföldi lapban, az Archaeologiai Értesítőben, a Kath. Szemlében, a Délm. Múzeumtársulat Értesítőjében és a Szépirodalmi Közleményekben. Egész életét Dél-Magyarország történeti multjának földerítésére szentelte.
Szentkláray Jenő dr.
