Szilágyi Virgil.
Szilágyi Virgil.
Szilágyi Virgil ügyvéd, szül. Écskán, 1824-ben. 1846-ban Csongrád vármegye aljegyzője lett, majd 1848-ban első jegyzővé nevezték ki. A szabadságharcz alatt tagja volt a megyei vészbizottságnak. 1850-ben Pestre ment, hol hirlapíróként működött. 1851-ben a Pesti Napló belmunkatársa lett. 1852-ben az Értesítő czímű szépirodalmi hetilapot szerkesztette, majd ennek folytatását a Budapesti Visszhang czímű szépirodalmi divatlapot; 1854-ben az ügyvédi pályára lépett és különösen Táncsics Mihály politikai perében való bátor fellépésével keltett nagy feltünést. Az 1861-iki országgyűlésre a fővárosi Józsefvárosi kerület választotta meg képviselőjéül. 1862-ben, ama gyanú alapján, hogy az emigráczió tagjaival összeköttetésben áll, elfogták és 14 évi várfogságra ítélték; ugyanaz évben kegyelmet nyert ugyan, de tovább is gyanú alatt állott és mivel később is folyton politikai üldöztetésnek volt kitéve, családjával külföldre költözött. Hosszabb időt töltött Milanóban és Párisban, hol benső érintkezésben állott az emigráczió tagjaival. 1869-ben visszatérvén hazájába, Hódmezővásárhely választotta képviselőjévé. Az 1870-iki kath. kongresszuson igen nagy tevékenységet fejtett ki; ő készítette a kormánynak benyújtott emlékiratot is. A következő két cziklusra Székelyudvarhely küldte fel az országgyűlésre. Ezután visszavonult birtokára. Meghalt 1892 deczember 30-án Budapesten.
Különösen a publiczisztika és jogi irodalom terén fejtett ki nagy munkásságot és czikkeinek száma majdnem a kétezret eléri. Önálló művei: Ujkor története. 1516–1789. Pest, 1850. – A közérzület. U. o. 1850. (Röpirat.) – Szelid fájdalmak. Regény. U. o. 1853. Két kötet. xx A végzet utai. Beszélyek. U. o. 1855. – Betűsoros tárgymutató a törvényekhez és rendeletekhez. U. o. 1856. – Magyar történeti képek. U. o. 1856. – A válponton. U. o. 1861. (Röpirat.) – A magyar magánjog visszaállításának kérdése. U. o. 1861. – A nemzeti kérdés hazánkban. U. o. 1861. – A vármegyék és városok rendezéséről. U. o. – A törvénykezési reform alapelvei. U. o. 1865. – A törvénykezés javításáról. U. o. 1865. – A köztörvényhatósági önkormányzat biztosításáról. U. o. 1867. – A katholikus autonómia kérdéséhez. U. o. 1869. – Észrevételek Ghiczy Kálmán úrnak a kultuszminiszter úrhoz intézett interpellátiójára. U. o. 1871. – Válasz Bartal György úrnak. U. o. 1871. – A házasság felbonthatatansága. Budapest, 1871. – Uzsora és kamatmaximum. U. o. 1882. Kiváló történeti műve: Észak-Amerika és a Pirenei félsziget története.
