Torontál nagy szülöttei.
Torontál nagy szülöttei.
Már a mult század elején két halhatatlan lángész tűnik fel e vármegye szülöttei között, kiknek neve, nemcsak hazánkban, hanem az egész művelt világ előtt dicsőséggel hirdeti a magyar géniusz teremtő erejét. E vármegye földjén ringott a bölcsője Lenau Miklósnak (1802–1850.), a világirodalom egyik legnagyobb lirikusának, kinek költeményeiben először jelenik meg a világirodalomban a magyar puszta, a magyar föld gondolat- és érzésvilága és a magyar zene ritmusa. Itt, az idegen ajkú nemzetiségekkel sűrűn benépesített vármegyében született a legnagyobb magyar nyelvtudós, Révai Miklós (1769–1807.), az első rendszeres magyar nyelvtan írója, az összehasonlító nyelvtudományi módszernek első alkalmazója és a történeti nyelvészet megalapítója az európai nyelvtudományban.
E két halhatatlan férfiúval lép be Torontál vármegye a magyar kultúra buzgó munkásai közé. És habár a vármegyét a kedvezőtlen nemzetiségi viszonyok nagyban gátolják a magyar szellem teljes kifejtésében, mégis az utolsó században a magyar kultura szellemi harczosainak egész gárdáját állította csatasorba.
E vármegye szülötte Mihalovics József (1814–1891.), a magyar érzelmű zágrábi biboros érsek, kinek a magyar közoktatásügy terén nagy érdemei vannak. Az écskai születésű Szilágyi Virgil (1824–1892.) korának egyik legkiválóbb publiczistája és szónoka volt; pesti háza valóságos gyülekező helye lett, a forradalom utáni években, a fiatal íróknak és művészeknek, kiket Szilágyi mindig bő támogatásban részesített. Torontáli születésű Heim Péter (1834), a magyar posta-, 266távíró- és telefon újjászervezője, a magyar postatakarékpénztári intézmények megteremtője. – A nagyjécsai Abafi (Aigner) Lajos (1840–1909.) a magyar irodalomtörténet és bibliográfia terén szerzett nagy érdemeket. A magyar népköltészetnek, Petőfinek és nevesebb költőinknek a külföld előtt egyik leglelkesebb ismertetője, régibb íróink műveinek önzetlen, áldozatkész kiadója volt. A torontálmegyei Törökbecsén ringott bölcsője Szentkláray Jenőnek (1849.), a kitünő történettudós, egyetemi tanárnak, a Tudományos Akadémia tagjának. E vármegye szülöttje Dániel Ernő (1843.) volt kereskedelemügyi miniszter, kinek különösen a magyar ipar, az iparoktatás és a közlekedésügy fejlesztése körül vannak nagy érdemei. – Kenedi Géza (1853.) a kitünő publiczista, a magyar sajtó egyik büszkesége és Téry Ödön (1856.) a magyar turisztika egyik legkiválóbb úttörője, szintén e vármegye fiai.
A felsoroltakon kívül az írók, költők, tudósok és művészek hosszú sorát adta Torontál vármegye a magyar kultúra szolgálatába, bizonyítékát szolgáltatva a magyar faj erős életképességének, melyet sem hét évszázad viharos viszontagságai, sem a vármegye kedvezőtlen földrajzi és nemzetiségi viszonyai nem tudtak elsorvasztani és a mely a békés időkben csakhamar erőre kapva, a vármegye kultúráját fölvirágoztatta.
Hogy a vármegye irodalmi és művészeti állapotainak lehető hű képét adjuk, szükségesnek tartottuk azokról az írókról és tudósokról is számot adni, a kik bár az irodalmat és tudományt idegen: német vagy szerb nyelven művelik, de Torontál vármegye szülöttei.
A következőkben felvonultatjuk betűrendben a vármegyében született és itt élt írókat, költőket, tudósokat művészeket, államférfiakat stb. életrajzuk és munkásságuk rövid vázlatával:
