Talaj.
Talaj.
Torontál talaja alluviális jellegű. Valamikor mesés termőerejű volt, s valósággal az ősi termőerő kimeríthetetlennek képzelt zsírjában úszott. Az akkori helyzet szűlte az ember természetének annyira megfelelő rablógazdálkodást. E végből úr és földmíves, egyaránt csupán repczét, búzát, kukoriczát, szóval szemes magvakat termelt. Állattenyésztés, takarmánytermelés a nép előtt majdnem ismeretlen fogalmak voltak, s az elvont talajerő visszapótlására nem gondolt senki. Ez a gazdálkodás évtizedeken át tartott, a míg csak a talajkimerülés veszedelme, előbb szórványosan, később mindig nagyobb és nagyobb gyűrűkben nem mutatkozott. Manap már oda jutottunk, hogy már csak akkor van kedvező termésünk, ha a gazda megadja a földnek azt, a mi megilleti.
A torontáli földek legnagyobb része hajdan vízből, mocsárból és vizes-lápos fekvésű, kultúrán kívüli területekből állott. Nagyon sok oly hely van, hol az apák még horgásztak, az utódok pedig ma már a legkitünőbb búzát termelik. Azonban még ma is van a vármegyének a kultúra számára meghódítandó mocsara. Ilyenek a III. IV. és V. dunai öblözetek, melyek ármentesítése már közeleg.
A talaj általában véve az egész vármegye területén kötött természetű, sőt az ú. n. réti-földeken túlkötött fekete anyag. Elszórtan találkoznak homokos területek is, azonban ezek sem túllazák, nem tekintve az Alibunár község határában levő futóhomokbuczkákat, melyek a deliblati homoknak a nyulványai. Ezenfelül találkozunk jó természetű, humuszos homoktalajokkal a déli részen Románpetre, Dolova, Révaújfalu, Alibunár és Lajosfalva községek határában, a vármegye éjszaki részében a Maros körül, továbbá humuszos vályogtalajokkal a Temes vize mentén, azután Lajosfalván, Antalfalván, Lovrin és Garabos vidékén és még számos más községben. Sok a szikes talaj is szerteszét az egész vármegyében, azonban ezek között kevés az ú. n. vakszík, mert szíktalajaink általában a termékeny szíkek közé tartoznak, melyek ha a földeken szórványosan fordulnak elő, akkor a többi földdel együtt szántóföldként míveltetnek, ha pedig nagyobb complexumban vannak, úgy legelők- vagy kaszálókként kezeltetnek. A szíkes talajoknak gipszszel való megjavítása czéljából évekkel ezelőtt itt is sok kísérlet történt, de mert ez sikertelennek bizonyult, az öntözési rendszerrel tettek kísérleteket, mely eljárás Tallián Béla törökkanizsai birtokán kitünően bevált. Ujabban sikeres kilátásokkal mészszel és czukorgyári mésziszappal, továbbá mésztartalmú sárga homokkal folynak a kísérletek a szíkesterületek megjavítására.
A feltalaj az egész vármegye területén 1/2–1 méter között váltakozik, de vannak oly földek is, melyeknél a humuszban gazdag feltalaj csak 25–40 cm. A vármegye jellemző talajnemeit az 1890-iki ezredéves országos kiállítás akalmából kémikailag és mechanikailag megelemeztettem. Ez elemzés adataiból kitűnik, hogy a jellegzetes talajnemek humusz-tartalma a felső rétegben 4.53%–8.93% között mozog, az iszap-tartalom 33.39%–67.05%. A sósavban oldható kálium-oxid 0.238%–0.691%. A sósavban oldható foszforsav 0.137–0.315%. A nitrogén-tartalom pedig 0.192–0.288%.
