A nagy tűz. 1807.
A nagy tűz. 1807.
1807-ben a város tűzvész áldozatává lett; a tűz délután 4 órakor az Oppovai utczában, a Bega partján támadt, a sörháznál; belekapott a Bega fahídjába, azt felégette s így csapott át a másik parton fekvő városrészbe. A tűz erejét vihar fokozta, mely szétszórta a tűz szikráit és egyszerre nyolcz-tíz helyen borította lángba a várost. Leégett a városháza, a vármegyeháza, a parochiák s a városnak legnagyobb része, csak a római katholikus és a görög-keleti templom és Szent Vendel kápolnája maradt meg. Odaveszett a vármegyei irattár s a parochiákról sem lehetett mást megmenteni, mint a plebániai anyakönyveknek egy részét. A kárt 5 millió frtra becsülték. A várost ebben az esztendőben – Magdics Ádám plebános egykorú feljegyzései szerint – állandóan fenyegette a tűzveszedelem: a nagy pusztulást követő három hónap alatt tízszer támadt ismét kisebb-nagyobb erejű tűz. Minderről Magdics Ádám feljegyzésein kívül Várady János dr. nagybecskereki plebános tudosításai szólanak. A tűz következtében a megyeszéket ideiglenesen Nagyszentmiklósra, Márffy lakóhelyére tették át s ott is maradt az, míg az új vármegyeháza Nagybecskereken fel nem épült, a mi 1817–20 között történt meg. Nagybecskereken a tűz után 1820-ban tartották az első tisztujítást.
