A visszafoglalás.
A visszafoglalás.
A török uralomnak Becskereken a XVII. század alkonyán lett vége. Becskerek ezekben a harczokban ismét fontos stratégiai pont lett, de vára annyira elromlott, hogy a törökök már egy kardcsapásnyi védelemre sem tartották érdemesnek, s a község lakossága majdnem egészen kihalt.
Veterani Frigyes 1695-ben a császártól jóváhagyott terv alapján indította meg a vidék felszabadítását. Hadi műveleteinek középpontja Becskerek volt; 5000 főnyi gyalogos és lovas sereget akart felállítani előtte, hogy a pancsovai oldalról Temesvár felé vonuljon vele, de a török éberebb volt, mint hitte. Musztafa a lugosi mocsarak közé szorította be Veteranit, ki ott maga is elveszett. (Griselini.) Két év mulva azonban Rabutin már biztonságban mozgott idelent, a tiszántúli partokat megszállotta, csak Temesvárt és Orsovát nem; Becskereket sánczokkal, ágyúkkal látta el és legénységgel erősítette meg, úgy hogy 1698-ban már Jenő herczeg is jó helyre talált benne és itt ütötte fel táborát, mikor Temesvár elfoglalására készült. Ide akarta csalogatni a törököt döntő ütközetre, de egy szökött huszár árulása következtében még azt az 1000 tatárt sem tudta elfogni, kik a szendrői török táborból Becskerek felé indultak kémszemlére. (Griselini, I. 122; Böhm; Bárány; Ortvay.)
A törökök a tatár segítő csapatokra várakoztak és nem lehetett őket megmozdítani. Jenő állandó szállást készíttetett seregeinek Becskerek alatt, közben pedig a karloviczi béke megsemmisítette azt, a mit ő karddal kivívott. Az 1699-ben Pál-fordulása napján megkötött béke kimondta, hogy a későbbi Temesi Bánság területe, így Becskerek is török kézen marad s a győztes fél mindössze annyit kötött ki magának, hogy az ezen a területen levő várakat lerombolhassa és a töröknek ne legyen joga újra felépíteni azokat. (Wagner: Franc. Pait, II. 451; Fessler, IX. 270; Griselini és az újabb történetírók.) Ez is azonban inkább kár volt, mint haszon; mert a várak lerombolását épen a török sürgette, érezve pozicziójának gyengeségét s tudva, hogy ezek az erős várak csak reá nézve lehetnek veszedelmesek, ha már védeni nem bírja őket. I. Lipót szerette volna ezt a békét meg nem történtnek tekinteni, s 1700-ban Jósika Zsigmondot torontáli főispánná nevezte ki; a török azonban ragaszkodott a béke pontjaihoz és így Jósika nem foglalhatta el székét, mely egyelőre még török birtokban maradt. A rombolás munkálataival gróf Marsigli Alajos volt megbízva, titkos utasítással arra, hogy azokat minél tovább halogassa; a bontást ismételt török sürgetésre gróf Oettingen Farkas végeztette el 1701 márcziusától nyár derekáig. (Ozmán aga temesvári dragomán feljegyzései. Török kézirat a nagyszebeni áll. gimn. tanári karának könyvtárában. )
Ilyképen Becskerek csak a zentai győzelem után került vissza magyar kézre. 1717-ben Jenő ismét innen indult Orsova ostromára; ebben az évben a királyi tábor szertárai és élésraktára Becskerek alatt állott; védelmükre, a Jenő herczeg rendeletére, Sándor württembergi herczeg vezérlete alatt, néhány ezred vonult Becskerekre a futtaki táborból. (Bárány, 32. old.)
