Pestis és más ragályos kórok.
Pestis és más ragályos kórok.
A város fejlődését a pestis több ízben akasztotta meg; 1738–40 között különösen a város vidékén dúlt a pestis, de bőven szedte áldozatait magából a városból is; a pestis miatt nem tudták ekkor Becskerekre beszállítani a szénát, pedig csak Csanádról 600 szekérrel kellett kapniok; és a pestis következménye volt a városnak az az új terhe is, hogy a katonaság számára kenyeret süssön; ez ugyanis a pestis előtt a zentavidéki községek kötelessége volt. A pestisnek örökös fészke volt az egész Délvidék területe, a melyet majdnem megszakítatlan mocsarak borítottak. Maga Becskerek egy nagy tónak a végén feküdt, melyet Lacus Becskerekiensis-nek nevez a Lazarus-féle térkép; ezt a tavat a Temes vize táplálja, mely fent beléömlik és Becskerek alatt ismét kifolyik belőle; maga Becskerek pedig egész vízzel körülvéve áll; a török hódoltsági korból is több térkép maradt ránk s bár ezek a térképek megbízhatatlanok, abban megegyeznek egymással, hogy Becskerek körül nagy tó van. Mercynek legelső gondjai közé tartozott a csatornázás és már 1723 áprilisában kiküldte a Bega szabályozására Kayser mérnök-hadnagyot Becskerekre, külön rendelettel arra, hogy neki minden segítséget előteremtsenek és pénzkiadásait a robot-pénzekből fedezzék. De Becskereket is csak a Fremaut Miksa 1759-ben kezdett mocsárlecsapolási munkálatai szabadították ki a rossz levegő és a ragályos betegségek karjaiból.
