Vegyesházi királyok.
Vegyesházi királyok.
Az Árpádok kora nem hagyott több nyomot ezen a tájon; Szentkláray szerint a város mai neve is az Anjouk korából való s annak a következménye, hogy a Becsei-Csata család őse e helyet birtokába vette, régi neve helyett csepelszigeti birtokainak nevét adván neki. Ez a névváltoztatás az oka annak, hogy Szentkláray a város telepítését is ebbe az időbe teszi. (A becskereki vár, 14.) Valószinűbb azonban az a feltevés, melyet fentebb említettünk, hogy a város neve avar eredetű. A legrégibb magyar lelet is az Anjouk korából való: Róbert Károlynak egy kis ezüstpénze, hihetőleg 1320–21 tájáról. (Tallián Béla tulajdona, előlapján Róbert Károly ülő alakja van, az ország almáját és keresztet tartva; hátul kettéosztott czímer, felette kis rózsa és a név: Karolus) 1331-ben Nagybecskereken már vásár volt (Bárány, 162.) s ugyanebből az évből van egy oklevelünk, a mely arról beszél, hogy Becskereken, – »Civitas Becke« – Chelp Andrásnak Böldrei Erzsébet ellen való ügyében egy országbírói törvénybe idéző parancs hirdettetett ki. (Ortvay, id. m. I., 400.) Az 1332-ből való pápai tizedlajstrom szerint Becskereknek már volt egyháza, papja, kit Jánosnak neveztek, plebániája, mely az általa fizetett tized szerint a tekintélyesebbek közé tartozott. Egy 1336. évbeli oklevél szerint, melyet a bácsi káptalan állított ki, Becskerek még nem volt vár és Bácshoz tartozott; úrnője Erzsébet volt és az oklevélben épen arról esett szó, hogy ezt a birtokát Miklósnak ajándékozza. 1344-ből a titeli káptalannak maradt egy oklevele, a mely az akkori viszonyokra vet érdekes világot: László fia János, a becskereki tributarius, Becskerek alatt megkergette és megsebesítette János csőszti bíró legényét, fiát és három lovat elvett tőlük. Az ügyet békésen intézték el: János mester felkereste a becskereki Johannest és elégtételt nyert tőle. (Pesty Frigyes gyűjteményéből.)
Becskerek nem volt mindig székhelye a vármegyének: a XIV. század elején a torontáli alispánnak Becskerekről kelt ugyan egy levele, de 1347-ben a megyei gyűlést Olnason tartották, 1364-ben sem magán Becskereken, hanem mellette. Sőt a XV. század elején Becse volt egy ideig a székhely és a vármegyét is Becséről nevezték ekkoriban. (Szentkláray: »A becskereki vár«, 15.) Szentkláray mindebből arra akar következtetni, hogy Becskerek jelentéktelen hely volt; de hogy egyeztethető ez össze a tizedlajstrom tanúságával és mért kereste volna fel Zsigmond király Becskereket 1398-ban, mikor Bosnya ellen hadakozott? Ekkor járt itt először – történelmi emlékek tanusága szerint – az ország uralkodója, a mit egy levele árul el »in crastino festi beati Michaelis« keltezve. (Pesty Frigyes gyűjteményéből.)
