A török háború. 1737–1739.
A török háború. 1737–1739.
A lakosság anyagi jóléte azonban ennek ellenére sem állhatott helyre, mert a következő évben kitört a háború, a melynek veszedelmeiből Pancsovának ismét bőven kijutott. Már 1737 július 20-án utasítja a kormányzó verseczi tiszttartóságát, hogy sürgősen bocsássa rendelkezésére az építési bizottságnak a pancsovai hajóhíd építéséhez szükséges faanyagot. Október 6-án pedig Marchally generális azt írja gróf Scotty generálisnak, hogy Szerbiából a sebesült katonákat vitesse Pancsovára. Ezeket még e hónapban a pancsovai kórházban helyezték el, azonban újabb ágyakról nem gondoskodtak és e miatt nagy volt a zavar. Ezenkívül nőttön-nőtt a zavar a katonaság elhelyezése és ellátása miatt is. November 20-án már panaszkodik Eyersperg főhadnagy, hogy Pancsova nem győzi ellátni azt a sok katonaságot, a melyet Szerbiából iderendeltek.
A következő évben mindössze két jelentés vonatkozik a háborúra. 1738 június 20-án jelenti Wittovsky tiszttartó, hogy a vett parancs értelmében még aznap útrakel Belgrádba, hogy az ellenség mozdulatait megfigyelje és arról jelentést tegyen. Szeptember 10-én pedig Kerle Antal tiszttartósági jegyző jelenti, hogy az ellenség elől menekülő lakosság lassanként kezd visszatérni, de a járvány naponta egyre több áldozatot követel.
Azonban a következő év ismét súlyosabb napokat hozott a pancsovaiakra. 600A török 1739 februárjában Pancsovánál készült a Bánság területére törni. Már február 17-én Kerle Antal jelentést tesz az ellenség állásáról és hogy a lakosság menekül. A német lakosság nagyrészt Ujaradra menekült a török betörések elől. A nagybecskereki tiszttartó február 24-én kelt jelentéséből szintén arról értesülünk, hogy Pancsova lakossága menekül és ha a parancsnokságot meg nem erősítik, egy lélek sem marad. Midőn Versecz török kézre került, a török elől Pancsovára menekült verseczi alattvalók márczius hónapban csapatosan kezdtek előbbi lakóhelyükre visszatérni, mert a török megigérte nekik, hogy nem lesz bántódásuk. Ez alatt Pancsován is kezdtek megnyugodni, mert márczius 31-én biztos jelentések szerint a Duna innenső oldalán egy török sem látható. Április 1-én pedig azt jelenti a tiszttartó, hogy egy határvidéki pópa az ellenség végleges távozásáról értesítette őt. Ez az elvonulás azonban nem volt végleges, mert a török nemsokára betört és mivel a tiszttartóságnak is menekülnie kellett, a nagybecskereki tiszttartó augusztus 17-én kelt jelentésében azt olvassuk, hogy a nagyvezér 40.000 emberrel táborozik Pancsova mellett, a körülfekvő helységek megadták magukat a töröknek és a többiek is megtagadták a tiszttartóságnak az engedelmességet.
