Belső viszonyok.
Belső viszonyok.
A város beléletére, egyházi, katonai és közigazgatási viszonyaira vonatkoznak az alább következő adatok. A kath. egyház ez időben készült templomot építeni, nemcsak a saját erejéből, hanem mások adományából is. A pénzeket azonban hanyagul kezelték, mert 1742 július 31-én jelenti a tiszttartó, hogy nem tud semmit arról a 100 frtról, a mit a püspök a pancsovai kath. templom építési költségéhez adott. A következő 1743. évben a pancsovai szerb egyház épített templomot és a munkálatok végzésére, a helybeli iparosok mellőzésével, Szlavóniából hozatott építőmestereket. Ezt a tiszttartó is sérelmesnek találta a helyi iparra és annak érdekeit megvédendő, azt kérdezte a kormányzótól, hogy ez megengedhető-e? Ekkor költöztek Pancsovára a minorita atyák is, a kik 1745-ben Raspass mészáros házát 300 frtért megvették, azonban az illető különféle ürügyek alatt halogatta a kiköltözést, tehát augusztus 4-én hivatalosan kellett kilakoltatni. A minoriták 1748-ban ajánlatot tettek, hogy hajlandók a plebánia teendőinek az ellátására, mire október 5-én udvari leirat utasítja a kormányzót, hogy a pancsovai minorita atyák ajánlatát a helybeli hatósággal tárgyalja meg és tegyen róla jelentést. A minoriták a plebániát meg is kapták. 1752-ben ismét templomépítésről van szó, mert a tiszttartó junius 30-án megköszöni a templomépítési engedélyt; a templom tervét és költségvetését pedig fölküldeni igéri.
A város takarékosságának adja jelét, midőn 1744 június 13-án a tiszttartó azt tanácsolja, hogy lakbérmegtakarítás szempontjából Merglbach hidászhadnagy üresen álló lakását Wolfgang katonai páternek rendezzék be. Azonban a hivatalos visszaélésnek is találjuk nyomát, mert 1745 szeptember 12-én följelentették a települési parancsnokot, hogy a vett parancs ellenére az útlevelekért 24 kr. helyett 41 kr.-t szed be az illetőktől. A katonaság – mint tudjuk – ez időben közigazgatási, közbiztonsági, telepítési és útépítési szolgálatot is teljesített és így meglehetősen el volt foglalva. 1747 január 21-én v. Ehrenberg pancsovai lovaskapitány segítséget kér az adminisztrácziótól, mert igen sok a munkája. Ugyanakkor arról is panaszkodik, hogy törökországi lakosok a pancsovai legelőkről elhajtották az ökröket, s mikor ő e miatt Belgrádba ment, nagyon szidták; jelenti, hogy odalent rendnek nyoma sincs és hogy a katonatisztek mind kémek. A török szomszédság egyébként sem lehetett kifogástalan, mert 1747 deczemberében egy pancsovai lakosnak azt a panaszát vették fel, hogy Törökországban járt és ráakadt a feleségére, ki ott rabszolgaságban sínylődik. Rögtön megindították az eljárást az asszony kiváltása iránt. Ezenkívül egyéb zavargások is fordultak elő. 1748 februárban a pancsovai erdőben három janicsár elvette egy Stoss nevű ember lovát és elnyargalt vele. Az ilyen természetű bajok orvoslására 1748 májusában Engelshofen generális a belgrádi basának Starferrel, a pancsovai kapitánynyal küldött levelet. Ez utóbbi egyidejűleg beküldte a katonai állományról, a vesztegzár alatt levőkről és az emigráltakról szóló jelentését Vogtern generálisnak. A basához intézett levélnek azonban nem sok foganatja volt, mert 1749 deczemberében, midőn a pancsovai élelmezési tiszt Belgrád felé ment, az ottani janicsárok élesre töltött fegyverrel tüzeltek rá.
1751-ben a pancsovai veszteglő intézetet a zimonyi bérlő vette bérbe s neki leltár mellett július 1-én adták át. A következő esztendőben Reiber őrnagyot nevezték ki Pancsova parancsnokává, a ki február 20-án érkezett meg és a míg rendes lakásáról gondoskodnak, egy kereskedőnél szállásolták el. 1752-ben nagyon meleg nyár volt és a katonák a rekkenő hőségtől megbetegedtek. Reiber pancsovai ezredes erről júliusban tesz jelentést s kéri, hogy a betegek számára egy házat bérelhessen, mert nagyon sokan vannak egy szobában és a láz a többieket is megfertőzi. Ugyanekkor, julius 17-én v. Rehm lovas kapitány a lakásra panaszkodik s azt kéri, hogy az ő szállását építsék már föl, mert a mostani inkább börtön.
1753 májusában összeírták Pancsován a lakosságot. Ugyanez évben hatásköri összeütközés volt a szerb egyházi hatóság és az adminisztrátor között. Ugyanis egy pancsovai házaspárt a nő elmebaja miatt a rácz egyházi hatóság elválasztott, a nőt kalugyer-apácza kolostorba küldte, a férfinak pedig a rácz püspök megengedte 606az újbóli házasságot. Mivel ebbe a kormányzó is beleszólt, az 1753 szeptember 20-án kelt udvari leirat megparancsolja neki, hogy ezentúl ilyen egyházi ügyekbe ne avatkozzék. Még egy házassági ügy fordult elő az év végén, a mely hatósági intézkedést igényelt. Mivel magyar és török alattvalók között tilos volt a házasság, a kormányzó deczember 24-én utasítja a tiszttartót, hogy Paith Jován pancsovai lakost, a ki egy török nőt vett el, bűnös anyjával együtt a vesztegzár betartása nélkül kísértesse be, hogy elvegyék büntetésüket.
