Egészségügy. Pestis.
Egészségügy. Pestis.
A már említett adattárban számos egészségügyi intézkedésre vonatkozó adatot találunk. Így 1728. márczius 27-én utasítja a kormányzó a tiszttartót, hogy a városban épített kincstári házban jelöljék ki Baronjay sebészorvos lakását. Április 25-én az utóbbi intéz kérdést a kormányzósághoz, hogy az itteni német családoknak ezentúl is ingyen szolgáltassák-e ki az orvosáagot? 1729 május 22-én jelentik, hogy a Fischbach-féle három gyermek közül a fiú élelemhiány miatt halt meg. Ekkor hunyt el Racour Péter sebész is és a német lakosság azt kéri, hogy a már egyszer ott volt Baronjayt helyezzék vissza. 1737 márczius 28-án az elhunyt pancsovai tábori sebész helyét a karánsebesivel, Tanderlannal töltik be. Hasonlóképpen az adattárból alkothatunk fogalmat a pancsovai nagy pestisről is, mely a kitörés előtt már évekkel ott lappangott. 1738 augusztus 11-én a tiszttartó ismételten kéri egy ügyes orvosnak a kirendelését, mert a betegség egyre jobban terjed. Szeptember 13-án Riss György pancsovai tiszttartó jelentésében elnézést kér, hogy a titeli veszteglő intézetből azért nem távozhatik állomáshelyére, mert az egész vidék tele van rablókkal. November 30-án már azt írja, hogy Szegeden tartózkodik és várja a további intézkedést. A következő évben ismét volt néhány pestises beteg, mert a tiszttartó 1739 márczius 28-án jelenti, hogy a ragály már múlik. A pestis főfészke Belgrád lehetett, mert 1740 június 10-én Oelhafen v. Schöllenbach, a veszteglőintézet parancsnoka jelenti, hogy a pestis tanulmányozására Belgrádba küldött orvosok visszatérve, a ragály elmúlását jelentették. Október 8-án a kamara elrendeli, hogy a Pancsovára tervezett új veszteglőintézetet Ujpalánkán állítsák föl.
Azonban legnagyobb mértékben az 1743. évben tört ki Pancsován a pestis. Már az év elején, áprilisban föllépett a betegség és több családot megfertőzött. Mikor híre kelt, hogy Pancsován járvány ütött ki, a becskereki tábori orvos júliusban megvizsgálta a várost, de semmi betegségnek sem akadt nyomára. Ez azonban nem felelhetett meg a valóságnak, mert vagy a vizsgálat nem volt megbízható, vagy a lakosság tagadta el a bajt, anyagi terhektől félvén. Ugyanekkor a veszteglőintézetben több görög feküdt betegen, a kiket ragályosaknak gyanítottak, mire július 27-én a kormányzó a Pancsova és veszteglőintézet közötti közlekedést a legszigorúbban elzárta és megtiltotta, hogy akár tiszt, akár hivatalnok oda kimenjen. Az egészségi vizsgálat alkalmával a kerületi orvos a veszteglőintézet italmérésében alkalmazott szolgáló testén is a pestis jelenségeit észlelte, mire augusztus 9-én itt is elzárták a közlekedést. Augusztus 60410-én a kormányzó elrendeli, hogy Kapaun kerületi orvos azonnal Pancsovára menjen és további intézkedésig ott szolgálatot teljesítsen. Hasonlóképen fölállítják Pancsova körül a kordont is. Augusztus 14-én Ivo minorita páter két napi főfájás után, valószínűleg pestisben, elhunyt. 20-án újabb pestises megbetegedéseket jelentenek. 23-án a kormányzó utasítja a város tanácsát, hogy a Pancsovára behurczolt pestis terjedése ellen minden óvóintézkedést tegyenek meg s hogy a betegek és gyanusak ne közlekedjenek senkivel, külön vizsgáló sebészt alkalmazzanak és főleg érkező személyeket vizsgáljanak meg alaposan. Augusztus végén elrendelik Pancsován a vesztegzárt. Szeptember 3-án a tiszttartó jelentést tesz az augusztus 30-tól a veszteglő intézet kórházában elhalt és oda fölvett pestises betegekről. Ugyanezen a napon Pancsovát ismételten zárlat alá vetették és erről az összes kerületeket értesítették. 5-ére virradó éjjel a kórházból az egyik ápoló meg szökött, de elfogatása iránt intézkedtek.
Mivel pedig a pestis még mindig nem szünt meg, Pancsova körül a rendes csapatok és hajduk szeptember 11-én kordont vontak s ezt 13-án tették közhírré. A tiszttartó a katonákat naponta tüzelőfával látta el, hogy őrtüzeket gyujthassanak. Szeptember 17-én elrendelték, hogy a sót – a pestis miatt – ne Pancsováról, hanem Karánsebesről szállítsák. A pestissel függ össze az is, hogy 19-én Wittovszky altiszttartó bepanaszolta Stögmann jegyzőt, hogy az alattvalóknak halálbüntetés terhe alatt megtiltotta a pancsovai erdőség felé fekvő földjeik látogatását. Mivel így az alattvalók terménye tönkre megy, kérte ez intézkedés megváltoztatását. Erre a jegyző október 1-én viszonvádat emel az altiszttartó és Cavalery százados ellen, hogy a Pancsován dühöngő ragály ellenére aláírásukkal ellátott engedélyt adnak ki az alattvalóknak, hogy oda menjenek, a hová akarnak.
A ragály, mely tömérdek áldozatot követelt Pancsova lakosságából, októberben még mindig dühöngött. Mivel a szaporodó pestisbetegek befogadására a veszteglőintézet kórháza kevésnek bizonyult, október 3-án a közeli magánházakat is e czélra alakították át s november 2-án azt kérdi a tiszttartó, hogy ezeket a költségeket milyen alapból fedezze. Október 26-án a kormányzó utasítja a tiszttartót, hogy a pestiskordont fönntartó lovasság részére sárkunyhókat, a lovaknak pedig nádistállókat építsenek. Innen kezdve a pestis szűnni kezdett s október 30-án a kamara elrendelte, hogy a ragály csökkenése következtében az újonnan fölvett sebészeket bocsássák el. A tiszttartó november 9-én kelt fölterjesztésében elnézést kér, hogy a ragály miatt sem a hadbiztossággal, sem az élelmezési hivatallal nem számolhatott el. November 14-én pedig azt jelenti, hogy a pestises betegek már mind javulófélben vannak, csak az exponált személyeket szállították a veszteglő intézetbe. 10-én elrendelik, hogy a pestis miatt alkalmazott külön személyzet 304 frt. havi fizetését csak addig utalják ki, a míg arra szükség van. November 28-án végre a katonai kordont is megszüntették, mert a pestis teljesen kidühöngte magát.
Ezután már csak szórványosan fordult elő a ragály. Azonban szorgosan ügyeltek arra, hogy máshonnan be ne hurczolják és a veszedelem többé ily nagy arányban meg ne ismétlődhessék. Így 1748 márcziusában újra vesztegzár alatt volt Pancsova. Főleg arra ügyeltek, hogy Törökországból ne hozzák be a bajt. 1751 július 23-án körrendelet utasítja a pancsovai veszteglőigazgatóságot, (Contumaz-Direktion), hogy a Konstantinápolyban uralkodó pestis behurczolása ellen a legpontosabb óvórendszabályokat alkalmazzák. 1753 április 19-én pedig arról értesítik az igazgatóságot, hogy a pestis miatt 42 napra meghosszabbított vesztegzárt 21 napra szállították le. Deczember 17-én pedig ugyanezt a rendeletet ismétlik meg, de már 28-án újból négy hétre emelték a vesztegidőt, mert Törökországban ismét erősbödött a ragály.
