Ipar, kereskedelem.
Ipar, kereskedelem.
Az iparnak és kereskedésnek, különösen ez utóbbinak szintén már a hódoltság után nyomát találjuk. A kereskedést leginkább a szerbek, az ú. n. görögök űzték, noha sokszor megnehezítették nekik az üzérkedést. Igy 1742 szept. 6-án a tiszttartó a vett parancs értelmében a görögök boltjait és borméréseit bezárta. 1743 aug. 1-én megengedték, hogy a görögök és törökök, csak a város területén kereskedhetnek és csak török árúkkal. 1744 júl. 22-én a kicsiben való kereskedéstől tiltották el őket. 1745-ben a görögök csak Temesváron, Mehádiában és Pancsován telepedhettek meg s az utóbbi helyen árúcsarnokot is építhettek. 1747 okt. 16-án újból a kicsiben való kereskedést tiltják el. Ez időben Pancsova volt a réz, fa és gabona kereskedésnek úgyszólván a középpontja. Ugyanis a közeli bányák (Oravicza, Dognácska) réztermését idehozták tengelyen, itt rakták hajóra és innen szállították Budára, Komáromba és még tovább. A mikor pedig Pancsován a pestis dühöngött, a rezet Becskerekre szállították és itt rakták hajóra. A fát a Felvidékről tutajokon a Dunán szállították Pancsováig, honnan fuvarosok hordták szét a Bánságba. A fuvarosok a fát – távolság szerint – ölenként 1–1 frt 30 krért szállították. A gabonát és lisztet a veszteglő intézettel kapcsolatos árúraktárban helyezték el, melyet 1753 jan. 27-én kelt rendelettel sürgősen kellett helyreállítani. Azonban valószinüleg teljesen újjáépült, mert márcz. 22-én már arról történik intézkedés, hogy az építéshez a téglát Belgrádból, a fát pedig Futtakról szállítsák és az építés fölügyeletével Pfausch pancsovai vámszedőt is megbízták. A gabona ára vékánként 1724-ben 25 kr., 1735-ben 36 kr., 1737-ben 12 garas, 1751-ben ismét 36 kr. 1740 ápr. 20-án Pancsova minden kedden tartandó heti vásár és évente négy országos vásár tartására nyert engedélyt.
A malomépítésről 1727-ben találunk adatot, melyet a kincstárral való huzavona után a község épített föl és Menz nevű izraelita vett bérbe, ki az őrlendő gabona vékája után 21 krt szedhetett. 1734 aug. 1-én Wittmesser ács vette bérbe a malmot 72 frtért. 1728-ban már sörfőző is volt Pancsován, melynek bérlője a sör hordóját 3 frt 30 krért adhatta. Hasonlóképen bérbeadta a kincstár a pálinkafőzési, italmérési és húsvágási jogot is. 1722-ben a füszerüzlet nyitási engedélye, mely addig a pancsovai parancsnoké volt, a kincstárra szállt, de a parancsnok évi 400 frt kárpótlást kapott. 1740 jan. 1-én a sör és pálinkamérési jogot Knoll pancsovai irnok évi 200 frtért vette bérbe. 1750 okt. 23-án az egész kerület italmérési jogát a zimonyi regále-bérlőnek adták 10.000 frt évi bérért. 1753-ban a húsmérési jogot Wunderlich és Csamakovszky 256 frtért, Csernovszky Bogdán pedig a németvárosi vágószéket 256 és a ráczvárosit 101 frtért kapta bérbe. A hús ára 1728-ban fontonként egy poltura, de már akkor keveselték a mészárosok, mire a hatóság a mészárszékeket bezárta, csak a várban engedte meg, hogy a hús fontját 3 ungrisért adják. 1746-ban a hús okája 4 kr. Ugyanez időben 9 kr. a tiszta gyapjú okája, melyet nagyrészt szintén a pancsovai piaczon szereztek be a temesvári posztógyár részére. Viszont a szabók posztószükségletüket kötelesek voltak a hatóság útján a temesvári gyártól beszerezni. 1449 szept. 6-án megengedték a Pancsova melletti mocsaras vidéken a salétromkészítést. Már e tájon volt Pancsován vám- és harminczad-hivatal is. Több rendelet foglalkozik a vámügyekkel s nem egyszer panasz is hangzik el a tételek miatt, melyek a kereskedelmet akadályozzák. Nagyon természetes, hogy a vám kijátszására többször fordult elő csempészet is. Még a kubini hajduhadnagy is megtette 1742-ben, hogy 25 disznót szállítván át, csak 13-at vallott be. 1744-ben Efraim pancsovai pópa Szendrőre gyümölcsöt és onnan bort akart csempészni; Polly pancsovai zsidó pedig 1748-ban egy lovat letagadott. A vámszedő mindezeket elkobozta.
611Jelenleg is a lakosságnak tekintélyes százaléka foglalkozik iparral és kereskedéssel. 1890-ben iparral foglalkozott 5132, kereskedéssel 1804, 1900-ban iparral 5035, kereskedéssel 1952, lakos. Az összehasonlításnál azt látjuk, hogy az iparosok fogytak, a kereskedők pedig szaporodtak. Ez idő szerint főként a gabonakereskedés virágzó és a kisipar jelentékeny. Az 1910. év végén volt Pancsován 878 önálló iparűző és 529 önálló kereskedő. Az iparosok a következőképen oszlottak meg: vas és fémipar 58, gépek és közlekedési eszközök gyártása 40, kő, föld, agyag és üvegipar 11, fa és csontipar 52; bőr, sörte, szőr és tollipar 14, fonás és szövés 15, ruházati ipar 257, papirosipar 5, élelmezési és élvezeti czikk gyártás 122, vegyi ipar 7, építőipar 163, sokszorosító és műipar 13, szállodás, vendéglős, kávés, pálinkamérő és fürdő 121. A kereskedők megoszlása a következő: állat, mezőgazdasági és termék-kereskedő 83, fa, erdei termék, bányászati és ásványi anyag 21, vas és fémárú, gép, háztartási czikk, mű és hangszer 24, agyag és üvegipari készítmények 11, fa, díszmű és norinbergi árú, író és rajzeszköz 16, fonó, szövő és ruházati ipari termék 62, élelmezési és élvezeti czikkek 147, gyógy és vegyi árú 2, könyv és műkereskedő 8, zsibárús 7, vegyeskereskedő 8, szállító és bizományos 6, egyéb kereskedő (ág megnevezése nélkül) 16, az árúkereskedelem segédágai 118. A nagyipart a városi gázgyár, a sörgyár, Graumann Henrik gépjavító, vas- és faárú ipartelepe, a malmok és a téglagyárak képviselik.
