Őstermelés.
Őstermelés.
A város területe 19.577 k. hold, a mely teljes egészében termékeny síkság. A terület legnagyobb része szántóföld, melyen valamennyi mezőgazdasági termény megterem, de főként a búza és tengeri, azonkívűl a szőlő és gyümölcs. Azelőtt sok erdeje is volt a városnak, de midőn 1880-ban csángó magyarokat telepítettek a városba, azok az erdőket kiírtották és mintegy 100 hold szántóföldet nyertek. Ma már csak a város alatt elterülő szigeten van kevés erdőség. A természeti viszonyoknak megfelelően a lakosság legnagyobb része őstermeléssel: halászattal, földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A Temesben 610való halászat jogát már a visszafoglalás után bérbe adták, a mint arról egy 1747 okt. 30-án kelt jóváhagyó udv. leiratból értesülünk. 1750 ápr. 7-én Lupul János 700 frtot igért a pancsovai halászati jogért, ha másnak nem szabad innen halat és vizát Temesvárra szállítani. Azonban okt. 18-án nem ő, hanem a község vette bérbe a halászati jogot a kincstártól 470 frtért. 1752 februárjában már Popovits Milith pancsovai főkenéz ismételten 470 frtért nyerte el a bérletet, de 1753 ápr. 17-én már 615 frtért adták neki bérbe. Hasonlóképen annak is nyomát találjuk, hogy Pancsova ez időben kitünő szénatermőhely; Karánsebesről, Lugosról oda járnak szénáért; 1737-ben, július 4-én 200 ember 20 szekérrel ment Karánsebesről Pancsovára, 1600 rudas szénáért. 1745-ben az újpalánkaiak is itt szerezték be a szénát. Hogy gabonatermése sem volt csekély, bizonyítja az, hogy 1719 ápr. 22-én 1000 véka rozsot és 45 hordó lisztet vittek innen Karánsebesre. 1900-ban mezőgazdasággal, általában őstermeléssel Pancsovának 4155 lakosa foglalkozott.
