Főgimnáziumok.
Főgimnáziumok.
E két kereskedelmi iskolán kívül van Torontál vármegyének három középiskolája: a nagybecskereki, nagykikindai és a pancsovai főgimnázium.
Torontál vármegye s Nagybecskerek kiváltságolt város, kivette a maga részét abból a tevékenységből, melyet a nemzet a XIX. század első felében beköszöntött újjáébredésének korában kifejtett. Nagybecskerek város polgárai körében az 1830-as évek második felében mozgalom indult meg, mely a város kebelében középiskola felállítását tűzte ki czélul. Mivel azonban a városnak, mint erkölcsi testületnek a felállításhoz megkívántató elég anyagi ereje nem volt, az ügy csak lassan tudott előrehaladni. E közben a város protestáns felekezetei a magok körében elhatározták, hogy Nagybecskereken »Egyesült evangelikus nemzeti grammatikai oskola« czímen, négy osztályú gimnáziumot állítanak fel. E mozgalomban nemcsak protestáns férfiak vettek részt. Ezek és a protestánsok egyesült buzgólkodása és bőkezűsége következtében a gimnázium, négy osztálylyal, 1838-ban meg is nyílt s a nagybecskereki ág. ev. lelkészi lakban nyert elhelyezést, de minthogy a fenntartáshoz szükséges anyagiakat összehozniok nem sikerült, 1849-ben megszünt.
Ettől függetlenül, hathatósan propagálta Nagybecskerek város azt az eszmét, hogy a városban egy hatosztályú állandó királyi gimnázium állíttassék fel. S minthogy ez csak pénzkérdés volt, miután egyes polgárok végrendeletileg és ajándékozás útján tetemes összegű alapot létesítettek, majd pedig Nagybecskerek 1842-ben 40.000 forintos gimnáziumi alapítványt tett, a hiányzó összegeket a közönség áldozatkészsége összehozta. A gimnázium vezetését a város a kegyes tanítórendre bízta. Az intézet szép kétemeletes házának építése már 1846 év nyarán befejezést nyervén, a hat osztályú gimnáziumot az 1846–47-ik iskolai évvel megnyitotta. A szabadságharcz után 1851-ben azonban a gimnázium tannyelve német lett s az újrendszer négy osztályú algimnáziummá alakította át. Később a szerb nyelvnek is külön tanítója volt, míg végre az 1860. év október 20-iki Diploma, mely a magyar nyelvet régi jogaiba visszahelyezte, felszabadította a tanári kart a német nyelv kényszere alól. Az 1876–7 tanévben Nagybecskerek 263közönsége belátván, hogy az algimnázium a város és a vidék igényeinek nem felel meg, Torontál vármegye támogatásával és nagy áldozatkészséggel a főgimnáziumot teremtette meg. Az intézetben jelenleg 352 tanuló jár, kiknek oktatását, az igazgatón kívül négy kegyesrendi és két világi tanár látja el.
A nagykikindai állami főgimnázium alapja az az alreáliskola volt, melyet ott az 1858–9. tanévben nyitottak meg s fenntartására szolgáltak azok az alapok, melyek egyrészt azon összegből állottak elő, melyet az 1876:XXXVII. t.-cz. alapján megszüntetett s Torontál vármegyébe bekebelezett nagykikindai kerület 1854-ben a kormánynak felajánlott, másrészt pedig az ú. n. krimi hadjárat-alapból, melyből a reáliskola, mely ekkor természetesen német tannyelvű volt s mely fölött a felügyeleti jogot a »K. k. serbisch–bánáter Stadthalterei« gyakorolta, fenntartható volt. E három osztályúvá fejlődött alreáliskola 1869-ig tartotta meg nyilvános jellegét, mikor azt a m. kir. vallás- és közoktatási miniszter megszüntette s csak a tanulókra való különös tekintettel engedte meg, hogy azt a tanári kar magán-alreáliskolaként az év végéig tovább fenntarthassa. Ezt az engedélyt azután évről-évre meghosszabbították, míg e magánintézet végre az 1876–77. tanévvel megszünt.
A reáliskola nyilvánossági jogának megvonása után a kiváltságos nagykikindai kerület többször kérelmezte a kormánytól egy algimnázium felállításának engedélyezését, de eredménytelenül. 1874-ben azután egy mezőgazdasági intézet felállítását kezdték szorgalmazni. A kormány a többnyire földmívelést űző városnak az intézet felállítását engedélyezte, de az sohasem kezdte meg működését, Végre a kerület lakossága 1877-ben, a vármegye közigazgatási bizottsága útján ismételten kérvényt nyujtott be az algimnázium felállíthatásáért, melyre – midőn azt a vármegye hathatósan támogatta, – Trefort Ágoston miniszter a gimnázium I. osztályának megnyitását megengedte. Az 1879–80. tanévben az intézetet már négy osztályúvá egészítették ki; a következő tanévekben pedig újra fejlesztették s az 1882–83. tanévben hat osztályúvá fejlődve, kezdte meg működését.
Az intézet történetében jelentősebb mozzanat az, hogy az 1896. évben a gimnáziumot állami kezelésbe vették, majd az 1901. tanévben VIII. osztályú főgimnáziummá fejlesztették. Áldásos működését most már modern és kifogástalan helyiségében az igazgatón kívül 15 tanerővel fejti ki.
Az 1841–42. tanév előtt Pancsován magasabb rendű iskola nem volt, mint a három osztályú »K. k. Hauptschule«, melyet tágabb értelemben »Oberschule«-nak is neveztek. Ez iskolát az 1842–3. tanévtől kezdve, egy két évfolyamos IV-ik osztálylyal egészítették ki, a hol heti két órában a gazdaságtant is tanították. Ily szervezet mellett működött az 1850-es évek kezdetéig. A Németországban keletkezett élénk mozgalom hatása alatt, mielőtt a reáliskolák tantervét Ausztriában életbe léptették volna, a bécsi kormány a pancsovai Oberschule IV-ik osztályának két évfolyamát két osztályú »K. k. Unterrealschule«-vá alakította át és az 1851–2. tanévvel meg is nyitotta. Az 1857–58. tanévvel az alreáliskolát a harmadik osztálylyal egészítették ki, s ez által a katonai Határőrvidéken az első teljes alreáliskola, Pancsován keletkezett.
1859-ben az iparos és kereskedő pályákra készülő növendékek számára egy gyakorlati évfolyammal (Praktischer Jahrgang) kibővítették, mely az iparos és kereskedő inasok vasárnapi iskolájával volt összeköttetésben. A »Praktischer Jahrgang« csak alreáliskolát, vagy algimnáziumot végzett tanulókat vett fel, a kik azután az iparos-, illetőleg a kereskedő-tanfolyamos tanulókat egyaránt kötelező tárgyakat közösen, a többieket pedig külön tanulták.
Az alreáliskola egyébiránt kezdettől fogva alkalmat nyújtott arra, hogy tanítókat és tanítónőket neveljen s így tanítóképzőt is helyettesített, melybe a Hauptschule-t végzett, esetleg a vidéki községi iskolákban már működő altanítók is jártak. A képző növendékei az alreáliskola 1. és 2. osztály tantárgyait rendes tanulóként, a többiekkel közösen tanulták, a szorosan vett képző tantárgyainak óráira pedig délután jártak. A tanítójelöltek jó része a katonai kincstártól ösztöndíjat, illetőleg segélydíjat élvezett ama kötelezettséggel, hogy aztán a Határőrvidéken 10 éven át tanítóskodni fog.
Pancsova városa azonban, mint Militär-Gränz-Kommunität Magyarországra nézve idegen területhez tartozott s iskolái a K. k. Kriegsministerium közvetetlen kormánya alatt álltak. A reáliskola is teljesen osztrák rendszerű és szellemű középiskolává fejlődött s a katonai Határőrvidék polgárosítása idejéig ilyen is maradt. Az intézet tannyelve német volt s a szerbet kisegítő nyelvként használták.
264Az iskolát, nem tekintve, hogy célzata tisztán elnémetesítő volt, a monarchia legjelesebb intézetei közzé sorolták. A tanulók száma évről-évre nőtt. 1863-ban a hadügyminisztérium rendeletére hatosztályú főreáliskolává alakították át, majd 1871-ben megkapta a hetedik osztályt.
A m. kir. vallás- és közoktatási minisztériumnak 1871. évi 21.244. számú rendeletével új korszak kezdődik az intézet életében. A legilletékesebb helyről érvényt szereznek a magyar állam jogos igényeinek és elrendelik a magyar nyelvnek kötelező tantárgyként, mind a hét osztályban heti három órában leendő tanítását és egyúttal átalakítják a főreáliskola négy alsó osztályát alreálgimnáziummá. A német tanerőket lassanként kicserélték s helyükbe magyarokat alkalmaztak úgy, hogy az intézet már az 1890-es évek elejétől fogva a magyar nyelv és a magyar állameszme erős vára lett. Az intézetet fokozatosan gimnáziummá fejlesztették, míg végre 1888–9 óta nyolcz osztályú m. kir. állami főgimnáziumként folytatja működését s szolgálja a magyar művelődést. Az intézet növendékeinek száma több 200-nál. Oktatásukat, az igazgatón kívül 15 tanár, hét hitoktató s az iskolaorvos látja el.
