Mária Terézia reformjai.
Mária Terézia reformjai.
Végre az 1764 óta czéltudatosabban kifejlődött határőr-rendszer a népoktatás ügyének is nagyobb lendületet adott s egy császári rendelet megujította az iskolák szervezésére vonatkozólag még 1703-ban kiadott, de végre nem hajtott rendeletet, szabatosabb formában, mely szerint minden határőrvidéki községben tanítót kellett alkalmazni és minden tanító a század közjövedelmeiből állandó fizetést húzott. Két évvel később Bécsből a bánsági (temesvári) közigazgatási kormányzósághoz is hasonló rendeletet intéztek, hogy különösen a letelepült új lakosok erkölcseinek javítására, minden község lelkészt és tanítót, illetőleg templomot és iskolát kapjon.
Mária Teréziának még egy másik nevezetes intézkedését is ki kell emelnünk. Ő ugyanis nem érte be a nép nyelvét használt parochiális (nemzeti) iskolákkal (Nationalschulen), hanem a városokban és nagyobb helységekben a kincstár költségén külön német tannyelvű iskolák felállításáról is akart gondoskodni, a melyek a szerb és oláh ifjúságot az alsóbbrendű államszolgálatra kiképezzék. Ily értelmű rendeletet 1764-ben a határőrök számára bocsátott ki, mely szerint minden községben vagy legalább században egy német származású tanító legyen alkalmazva az altisztek kiképzése czéljából és hogy e tanító a század közjövedelmeiből havi 15 forint fizetést kapjon. A temesvári kormányzóság pedig a következő tartalmú rendeletet kapta: »Továbbá a polgári (nem határőrvidéki) ifjúság tekintetében ezennel legkegyelmesebben elrendeljük, hogy a fenti nemzeti iskolákon (Nationalschulen) kívül minden főbb helységben, milyenek Temesvár, Nagybecskerek, 257Karánsebes, Fehértemplom, Csákova, Szent-Miklós, Versecz, Lugos stb. egyelőre a mi legmagasabb kincstárunk terhére fenntartandó német iskolák állíttassanak fel, hogy azokban kiváltképen a szerb és oláh ifjúság a német beszédben, olvasásban és írásban alapos oktatást nyervén, ezen nemzetiségbeliek közűl idővel alkalmas községi előljárók (Knesen), iskolamesterek, íródeákok és hasonló alantas tisztviselők képeztessenek.« (Bécsi titk. levéltár).
Ezekből láthatjuk, hogy Bécsben az 1766-ig kibocsátott rendeletek már kezdettől fogva nem csupán a nép nevelésének, hanem egyszersmind a nemzetiségeknek tervszerű és fokozott elnémetesítésére is törekedtek.
Mária Teréziának ez intézkedései azonban jó sokáig csupán írott malaszt maradtak, mert a nemzetiségi papság még mindig míveletlen volt, hiányoztak az alkalmas tanítók, az iskolaépületek, a tankönyvek és szerek, sőt a kapzsi hivatalnokok éktelen visszaélései miatt elkeseredett lakosság idegenkedett az iskoláktól szaporított közterhek viselésétől, míg végre e viszonyokról a bécsi kormány is tudomást szerezvén, Mária Terézia fiát, Józsefet, küldte ki a Temesi Bánság állapotainak megvizsgálására.
