Alsóittebe.
19Alsóittebe.
Alsóittebe. Azelőtt Magyar-Ittebe. A Bega-csatorna mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 483, lakosaié: 2.242, a kik magyarok s református vallásúak. Postája helyben van, távíróállomása Felsőittebe, vasútállomása Párdány. A középkorban csak egy Itebő (Ittebő) nevű helységet találunk Keve vármegye területén. E helységről 1221-ből van első ízben adatunk. Ekkor már monostora és prépostsága volt. E monostor valószínüleg a tatárjárás alatt pusztult el. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel. A XV. században az Itebői család birtoka. E család, tagjai közűl 1411-ben Ittebői István fia János, László fia György, Mihály fia Péter, 1456-ban Ittebői György, Tamás és Pál ittebei birtokosokként szerepelnek, Szilágyi Mihálynak Maxond, Szőlős és Hercsekös helységekbe történt beiktatása alkalmával 1466-ban Ittebői Ethele György fiai Dancs és Miklós ellen főbenjáró ítéletet eszközöltek ki. 1499-ben Ittebői Ethele Andrást, mint királyi embert, bizonyos hatalmaskodás miatt támadt perben vizsgálatra küldték ki. A török hódoltság alatt magyar lakosai kivesztek; helyükbe szerbek telepedtek, a kik az egész hódoltságot végig küzdötték. Az 1723–25. években gróf Mercy Claudius Florimund tábornokktól készíttetett térképeken a részben lakott helyek között találjuk feltüntetve. 1781-ben, a kincstári jószágok elárverezése alkalmával, Kiss Izsák, a béllyei uradalom bérlője vette meg. Kevéssel ezután a szerb lakosok, a kik az új magyar földesúr alatt nem akartak szolgálni, 1783–1784-ben a Határőrvidékre költöztek át. A pusztán maradt helységbe Kiss Izsák 1786-ban Békés vármegyéből magyarokat telepített. Az új települők, kik mindnyájan református vallásúak voltak, magukkal hozták lelkészüket Boros Istvánt is, a ki a letelepülés történetét, valamint a Kiss Izsák földesúrral kötött úrbéri szerződést az egyház 1787. évi anyakönyvébe bejegyezte. Ez időben került az itteni egyház birtokába egy úrasztali óntányér is, mely hajdan a békés-vármegyei gellai egyházé volt, e helység a mai Gerla-puszta helyén feküdt s lakosai innen költöztek Alsóittebére. 1831-ben kolera járvány pusztította a lakosokat. 1848-ig a Kiss család, legutóljára Kiss Ernő 1848–49-iki honvédtábornok volt a helység földesura. Midőn az 1849, év első napjaiban a honvédelmi bizottmány a bánsági sereget a Közép-Tiszához rendelte, a szerbek megrohanták a védetlen magyar falvakat. E rémhírre 1849 január 19-én az egész falu felkerekedett s Makóra, Hódmezővásárhelyre és Nagymajlátra menekült. A szerb felkelők, kevéssel ezután az egész falut felprédálták és ekkor pusztultak el a református egyház anyakönyvei is. A menekülők csak 1849 tavaszán tértek vissza; ekkor azonban a kolera szedte közölök áldozatait. Három hónap alatt 132-en haltak el benne. A református templom az 1861–1866. években épült. A templomtéren áll Kossuth Lajos szobra, a melyet 1904-ben lepleztek le. A község lakosai polgári olvasókört, gazdakört és községi hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községben az ifj. Erdős János és Társai czégnek motormalma van. A középkori Ittebő vidékén találjuk Denkefalva helységet, mely Keve vármegyéhez tartozott. E helységről már az 1370–1412. évi oklevelek is megemlékeznek. Ugyancsak e tájon fekhetett Derzsok (Háromderzsok) helység is, melyről az 1319–1412. évekből vannak adatok. Az 1723–25. évi térképen Deska helységet Ittebe mellett délnyugatra találjuk. Továbbá e tájon találjuk a középkorban Királytava, Perjés és Szőkefalva helységeket, melyekről az 1370–1412. években kelt oklevelek emlékeznek meg. E három utóbbi helység eredetileg az Ittebei családé volt; 1412-ben azonban e család és a Maczedóniaiak között támadt perben az említett helységeket a nádor a Maczedóniaiaknak ítélte oda.
