Egres.
Egres.
Egres. A Maros partján fekvő nagyközség. Házainak száma 651, lakosaié 3768, a kik leginkább románok és görög-keleti vallásúak. Postája helyben van és vasútállomása Nagyszentpéter. E helységről a XII. század második felétől kezdve vannak adataink. Nevét az ott tenyésző égerfa-berkektől vette. III. Béla király 1179-ben itt monostort alapított. Ez volt hazánkban az első cziszterczita rendű monostorok egyike, melynek első lakói egyenesen a francziaországi Pontignyből jöttek be. A szerzetesek beköltözködésük után azonnal megkapták Egres falut. II. Endre király a monostor templomát átalakíttatta és várfalakkal vétette körül. Mikor 1232-ben II. Endre király neje a franczia származású Jolánta királyné meghalt, az egresi templom kriptájába temették el. 1235 november havában II. Endre tetemeit is oda helyezték, neje koporsója mellé. 1241 nyarán a tatárok támadták meg a várszerűleg megerősített monostort, hova a környékbeli nemesek is menekültek. A tatárok rövid ostrom után elfoglalták, az odamenekülteket kardélre hányták és a templomot kirabolták, csak a szerzeteseknek kegyelmeztek meg. A tatárpusztítás után visszatérő szerzetesek csakhamar hozzáláttak az elpusztult monostor és templom helyreállításához. 1247-ben az új monostor már fennállott; a következő évtizedekben az apátok hatalmas bástyákkal erősítették meg. IV. László király uralkodása alatt már jelentékeny erőd volt, úgyannyira, hogy a király családi kincseit és a szent koronát ide szállíttatta és őrizetét Bölényfő Andrásra bízta. 1280 nyarán, midőn Oldamúr kunjai Csanád vármegye déli részét elpusztították, az egresi monostor erődítvényeit is megtámadták. IV. László király e hírre személyesen vezetett hadat Egres felmentésére; de a kunok értesülvén a királyi sereg közeledtéről, abbahagyták az ostromot s a Hódtava felé húzódtak, a hol vereséget szenvedtek. 1494 június 2-án itt időzött Kinizsy Pál s innen keltezi egyik levelét. 1500-ban II. Ulászló király az országgyűlés határozatával és a pápa beleegyezésével az egresi monostor és apátság birtokait Csáki Miklós csanádi püspöknek adományozta, mire a czisztercziták a monostort elhagyták. Oláh Miklós 1536-ban kelt művében Egresről, mint nevezetes helységről megemlékezvén, a monostorról már nem tesz említést. 1541-ben Petrovics Péter temesi főispán Egrest hatalmába kerítvén, szerb őrséget helyezett beléje. Varkocs Tamás 1550 október elején, Csanád felszabadítása után Egrest is elfoglalta; de 1551-ben az erősség megadta magát Mehemet beglerbégnek, a ki az erődítvényt széthányatta. Ettől kezdve a török hódoltsághoz tartozott. A temesvári defterdár 1557–58. évben csupán négy házat talált itt. Az 1561. évi adóösszeírás is pusztult helységnek tünteti fel. Később ráczok telepedtek le az elpusztult helységbe. A szegedi ferenczrendűek házfőnökének jelentése szerint 1647-ben lakott hely volt. Gróf Pálffy Tamás csanádi püspök 1654-ben belevétette e helység nevét a számára kiállított királyi adománylevélbe. Mindamellett a kanczellária 1655-ben másoknak is állított ki adománylevelet e helységről. A törökök kiűzetése után a csanádi püspök a maga számára követelte, de mivel a temesvári bánságba volt bekebelezve, nem kapta meg. A XVIII században kincstári birtok volt. Szerb lakosai a XVIII század folyamán kivándoroltak és helyükbe románok telepedtek. II. József császár uralkodása alatt, a kincstári javak elárverezésekor, Szápáry József vette meg Nagyfaluval egyetemben. A hajdani monostor romjaiból 1819-ben építették a görög-keleti templomot. A róm. kath. templom 1910-ben, a görög kath. imaház 1850-ben épült. 1848-ig gróf Szápáry József volt a helység földesura. Az 1860-as években a Maros árja a község fele részét elöntötte. A községben van Pauker Adolf gőzmalma és Drilea Illés motoros gyapjúfésülőtelepe. A községhez tartozik: Egresi Péter-tanya, Manyov Vincze-tanya, Csonka Gábor-tanya, Csonka Péter-tanya, Joneszku Péter-tanya, Wirth Ferencz-tanya, Zsebelyán Zanfir-tanya, Uhli János-tanya és Siklován György-tanya.
