Kiszombor.
Kiszombor.
Kiszombor. Marosmenti magyar nagyközség. Házainak száma 739, lakosaié 4108, a kik római katholikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Csanád nemzetség ősi birtoka. Az 1256. évi nemzetségi osztály alkalmával a Kelemenösfiak nyerték. 1360 október 14-én a Telegdyek újra megosztoztak rajta. Ekkor a falu, a hozzátartozó erdővel együtt, Tamás érseknek és öcscsének Kelemennek jutott. Kelemen utódai nemesi kúriát építtettek Zomborban, ide jöttek lakni és a családnak ez az ága a Zombori előnevet vette fel. 1536-ban még jelentékeny helység volt. 1547-ben Telegdy László és György birtokában találjuk, a kik a helység egy részét Palaticsi Jánosnak, kinek anyja Telegdy leány volt, engedték át. 1552-ben s a következő években, nagy pusztításoknak volt kitéve, úgy hogy az 1557–58. évi összeírások alkalmával a török defterdár csak nyolcz adóköteles házat írt itt össze. Mivel Telegdy György és László átpártoltak Izabellához, I. Ferdinánd király az ő részüket 1558-ban Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta. 1561–64-ben Telegdy István és Palaticsi János voltak a földesurai. 1582-ben csupán három lakosa volt, a kik juhtenyésztéssel foglalkoztak. A század végén a falu elpusztult. Báthory Gábor fejedelem 1609-ben a hadházi hajdúknak adományozta. 1647 márczius 24-én Kis Márton kőrösszegi hajdúkapitány és fiai nyerték az erdélyi fejedelemtől. Ezek birtokukba is vették a helységet, melyet ez időtájt katholikus magyarok szállottak meg. III. Ferdinánd király azonban 681646-ban mint pusztát eladományozta Kovács János, Széll Mihály, Zólyomi György és Török Bálint szendrei katonáknak. 1655-ben a király újabb adománylevelet állított ki Krehicz Györgynek, Nagy Balázsnak és Somogyi Jánosnak, a kiket az egri káptalan még az évben itt be is iktatott. Hogy teljes legyen a zavar, Wesselényi nádor gróf Balassa Imrének is állított ki adománylevelet e helységre; 1662 október 2-án be is iktatták zombori birtokába. Ez ellen azonban a régibb birtokosok közűl többen tiltakozván, a nádor kénytelen volt a gróf Balassa Imre részére kiállított adománylevelet megsemmisíteni. Balassa azonban nem hagyta magát és még 1679–80-ban is zaklatta a szegény jobbágyokat. Csak Mulykó szarvasi török parancsnok közbelépésére szüntette be zsarolásait. A törökök kiűzetése után, 1701-ben, Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét Zomborra, de eredmény nélkül. Mikor a temesvári bánság megalakult, Zombort, mely 1717-ben 15 házból állott, a csanádi tiszttartósági kerületbe osztották be. 1718 őszén Pest vármegyéből 20 katholikus magyar család telepedett ide; a lakosság azonban nem birván el a terhes adózást, tömegesen szökdösött el. 1724-ben a tetemes adóhátralékok következtében, a lakosok többi része is felkerekedett, a Maros tulsó partjára költözött. A temesvári igazgatóság, a visszaszállított lakosság fékentartására, határőrséget helyezett el a községben, melynek feladata volt egyuttal a postai szállítás fölött is őrködni. 1733-ban ismét nagy inség volt a faluban és a szökések megismétlődtek. 1737–38-ban a pestis pusztította a lakosokat. 1762-ben Csanádról 19, Nagyszentmiklósról pedig 13 család költözött ide. 1783-ban Oexel Mátyás szerezte meg, kinek fiai 1805 szeptember 27-én új adománylevelet szereztek rá. A család tagjai 1846 február 26-án legfelsőbb engedélylyel Rónayra változtatták nevüket. 1838-ban árvíz pusztította el a község határát. Az 1848–49-iki szabadságharczban a helység sokat szenvedett a szerbektől. A lakosok kénytelenek voltak Makóra menekülni s csak 1849 május havában térhettek vissza, de a helység háromnegyedrésze el volt ekkor pusztítva. 1874-ben 42 és 1877-ben 72 ház égett le a községben. Van itt négy úrilak, melyek a XIX. század ötvenes éveiben épültek s a Rónay családbeliek tulajdonában vannak. Jelenleg Rónay Jenő, Ernő, Aladár és Lászlóné, továbbá báró Gerliczy Ferencz a helység legnagyobb birtokosai. A Rónay Jenő birtokában mintegy 3000 kötetre rugó jogi szakkönyvtár, régi éremgyűjtemény van; vannak azonkivül őskori agyagedényei, melyeket az annai részben találtak. A község már 1334-ben egyházas hely volt. A hódoltság alatt is római katholikusok laktak itt, de 1650-ben nem volt plebánosuk. A törökök kiűzetése után, 1722 táján, a temesvári igazgatóság ismét plebániát szervezett itt. A jelenlegi templom szentélyét még a Csanád nemzetség építtette, a XIII. században. 1744-ben kibővítették s melléje fatornyot építettek. A királyi kamara a szentélyhez épített részt 1776-ban lebontatta és a templomot ujjáépíttette. 1910-ben az egész templomot megújították. Az ezredévi ünnep alkalmából a község Szent István szobrát állította fel. Van a községben gazdasági olvasókör, önkéntes tűzoltó egyesület, takarékpénztár, Rónay Ernő mezőgazdasági szeszgyára, Joó István tégla- és cserépgyára, Bódi Sándor téglagyára és Selmeczi Antal műmalma. A községhez tartozik Ladány-puszta, Pálinkaház-tanya, Dédényszeg, Holtmaros-tanya, István-major, Kanászház, Kismajor, Kiszombori-tanyák, Kőház-tanya, Körtvélyes-tanya és Nagy-tanya. Ladány puszta helyén a középkorban falu feküdt. E falu a Csanád nemzetség ősi birtoka volt és e nemzetség Kelemenös ága bírta, melyből Pongrácz ispánt 1247-ben iktatták e helység birtokába. Pongrácz fia Tamás ispán 1285-ben IV. László királytól megerősítőlevelet nyer e falu birtokára, 1299-ben azonban a Vaffafiaknak engedte át, azzal a kikötéssel, hogy azt bár mikor visszaadni tartoznak. Az 1337-ben megtartott osztály alkalmával Telegdy csanádi érseknek és a többi Telegdyeknek jutott. 1360-ban Telegdy Györgyé és Miklósé lett. Az 1508 május 22-én Telegdy István részére kiállított adománylevél szerint is az egész helység a Telegdy család birtokában volt. Az 1550–52. évi hadjáratok alatt a török hódoltság alá került. Az 1557–58. évi török adóösszeírás szerint 14 jobbágy lakta. Ez időtájt Telegdy Miklós és Mihály, továbbá Makó László volt a földesura. Telegdy Miklós részét, mivel újhitű lévén, Biharban a katholikusokat és a szerzeteseket üldözte, I. Ferdinánd király 1560-ban Paulóczi Sebestyénnek, Tarnóczi Istvánnak, Farkas Györgynek és Stubiczai Kelemennek adományozta. Telegdy Mihály itteni birtokait pedig, mivel János Zsigmondhoz pártolt, 1561-ben Nádasdy Tamás nádor, többek között Kerecsényi Lászlónak adományozta. 691564-ben még 21 adófizető portája volt. 1582-ben is még lakott hely volt, de 1596-ban már pusztává lett. 1750-ben már a kiszombori határhoz tartozott.
Kiszombor. – Rónay Jenő kastélya.
Kiszombor. – Rónay Aladár kuriája.
