Klárafalva.
Klárafalva.
Klárafalva. A Maros mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 138, lakosaié 560, a kik mindnyájan róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Deszk, vasúti állomása Gizi kitérő. Nevét Szent Klára tiszteletére épített templomától vette. A XV. század második felében a Tömpösi család birtokában találjuk. E család kihalta után (1487) a leányágakra szállott. Az 1488. évi osztály alkalmával egy része Tetétleni Györgynek, a másik része Amadéfi Jánosnak, a harmadik része Kapitányfi Pálnak jutott. Ezek ellen azonban Vezsenyi Mihály pert indított s a helység fele részét követelte. Vezsenyi még II. Lajos király alatt kezdte meg a pert, de közbejött a mohácsi vész, s így hosszú ideig kellett várnia. Végre 1543-ban Ferdinand királyhoz fordult, de nem ért czélt, mert ez a vidék már 1541 óta Izabella királyné uralma alatt állott. Közbejött azután az 1550–1552. évi török hadjárat, mely alatt Klárafalva is elpusztult. A hódoltság alatt a kiszomboriak használták földjét. 1645-ben a pusztát III. Ferdinánd király Kovács Jánosnak, Széll Mihálynak, Zólyomi Györgynek és Török Bálintnak adományozta, de 1646-ban Csorgáll János is eszközölt ki magának nádori adománylevelet e pusztára. 1697-ben Esterházy Pál nádor Hunyadi Andrásnak és Lászlónak, továbbá Péli Nagy Andrásnak adományozta. 1700-ban a csanádi püspök is igényt tartott rá, de sem ő, sem az 1697. évi adományosok nem vehették birtokukba, mert a bécsi udvar a Marostól délre eső területet elszakította az országtól. Ettől kezdve Klárafalvát, Szőreghez tartozó pusztát, a temesvári igazgatóság bérbeadta. Első bérlője Veliki Vászó, szegedi kapitány volt. 1777 szeptember 6-án a csanádi tiszttartóság megengedte, hogy Új-Csanádról magyar dohánykertészek telepedjenek le a pusztára. Ezeknek az utódai a helység jelenlegi lakosai. 1801-ben Klárafalvát Deszkkel együtt báró Gerliczy Ferencz vásárolta meg. A község lakosai gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Keletre, a Maros partján állott egykor Varsánytó falu, mely a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Az 1256. évi osztály alkalmával a Vaffafiak, 1337-ben ezeknek utódai a Makófalviak kapták. Később a Telegdyek is szereztek itt birtokokat. Telegdy István 1508-ban, itteni birtokaira új adománylevelet eszközölt ki. A török háborúk kezdetén a falu elpusztult. 1563-ban János Zsigmond fejedelem Varkocs Tamásnak adományozta. 1568–70-ban a Telegdyek is fenntartották jogukat e pusztára, melyet ekkor Török-Varsánytó néven ismertek. A XVII. század folyamán többen nyertek rá adományt. 1701-ben Dolny István csanádi püspök is igényt tartott rá, de jogait nem érvényesíthette, mert a pusztát 1717 után a temesi bánsághoz csatolták.
