Kőcse.
Kőcse.
Kőcse. Azelőtt Horvát-Kécsa. A csenei járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 169, lakosaié 1024, a kik közűl 206 román, 598 horvát és 220 szerbajkú. Vallásfelekezetek szerint pedig 598 kath. és 426 görög-keleti. Postája és távírója Nagykőcse. Vasútállomása helyben van. A középkorban Temes vármegyéhez tartozott. Az 1470. évi oklevelek már Köcse néven említik. 1494-ben egy Külső-kőcse nevű helységről is van adatunk. Birtokviszonyait Nagykőcsénél ismertetjük. A török hódoltság alatt nem pusztult el. Az 1717. évi összeírásban a temesvári kerület helységei között találjuk, csupán nyolcz házzal. 1801-ben a Zágrábi püspökség birtokába jutott. Verhovácz Miksa zágrábi püspök egyháznemeseinek adta hűbérül s így jutott azután a Busán, a Dellimanics, a Kaurich, a Mixich és az Uzbasich családok birtokába. Később még a Kussevich és a Bedekovich családok telepedtek le a helységben. Jelenleg báró Kussevich Emilnek, báró Jordis Camillónénak, Dellimanich Lajos dr.-nak, Hekler Gyulának, Simontsits Andornak, Mixich Ottónak és Uzbasich Gáspárnak és Mixich Sándornak van itt nagyobb birtoka. Van a községben temetkezési egyesület, önkéntes tűzoltó-egylet, dalegylet és gazdasági hitelszövetkezet. A községhez tartozik Pusztahetény, mely 1891-ben vesztette el községi önállóságát s azóta mint puszta Kőcséhez tartozik. Továbbá Pusztalányok, Kurjácska, a hol Dellimanics Lajos dr. főispánnak csinos úrilaka van, Pusztaantal-háza és Pusztarét. E helység mellett emlegetik a középkori oklevelek az akkor Temes vármegyéhez tartozó Újfalut, melyet 1470-ben a Dóczyak (Nagylucseiek), továbbá Oláh Péter és Dési János nyertek adományul. 1497-ben a Majosi család itteni birtokrészeit Csáki Mihálynak zálogosította el.
Kőcse. – Dellimanics Lajos dr. úrilaka Kurjácska-pusztán.
Kőcse. – Báró Jordis Camillóné kúriája.
